Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Beke Ödön, Mari szövegek 230

230 ISMERTETÉSEK - SZEMLE tarthatatlansága éppen úgy, mint közvetlen idealista filozófiai alapja, ma már nálunk talán nem szorul bizonyításra sem. C. BATTISTI (olasz nyelvű) tanulmányában az olaszországi nyelvtudomány utóbbi harminc évét ismerteti (240—82). Bevezetőül vázolja a kiinduló helyzetet (igen szellemesen az 1929-es AscOLi-emlékkönyv cikkeit véve „statisztika" alá: megjelent ebben két újgrammatikus cikk, két lingvogeográfiai, nyolc romanisztikai stb.), majd ismerteti az általános nyelvészet, a nem indoeurópai nyelvek, az indoeurópai nyelvek, a görög és az antik itáliai nyelvek, valamint az olasz és a román nyelvek vizsgálata terén elért eredményeket. Cikkét igen alapos — közel hetedfélszáz címet tartalmazó — bibliográfia egészíti ki. A. SOMMERFELT a „francia iskola" tevékenységét ismerteti, melyet kivált M. GRAMMONT és A. MEILLET neve fémjelzett (283—93). Különösen azokkal a gondolataikkal kíván foglalkozni, melyek a strukturalizmusnak az előhírnökei, bár — mint mondja — a strukturalizmus tényleges inspirálói SAUSSURE és — a prágai iskolán keresztül — BAUDOUIN DE COURTENAY voltak. Felemlíti ezzel kapcsolatosan GRAMMONTnak a mássalhangzók disszimilációjára vonatkozó munkáját (1895), mint amelyben választ kapunk azokra a változásokra, melyeket az újgrammatikusok nem tudnak megmagyarázni, — és ez a válasz a nyelv rendszer-jellegének hangsúlyozására épül. Utal a szemantikai változások terén végzett kutatásaikra, MEILLET arra vonatkozó gondolatára, hogy kapcsolatnak kell lennie a civilizáció jellegzetességei és annak a nyelvnek a típusa, között, mely ennek a civilizációnak szerves részét képezi. Előremutatónak tartja a francia iskolának a nyelvi változás korszerű meghatározására vonatkozó elképzeléseit, hiszen — mint írja — a nyelvi struktúrák tanulmányozása terén nyert tapasztalatokat ideje lenne a nyelvi változások tanulmányozása során felhasználni. A kötet befejező, legrövidebb cikke — R. GODEL tollából (francia nyelven) — a saussurei iskoláról szól (294—99). Ezen az iskolán ezúttal magát a genfi iskolát kell érteni, SAUSSURE halála óta. GODEL legutóbb a nagy mester előadásairól készült jegyzetek kiadásával tette ismertté nevét. Elgondolkoztatóan kevés az, amit mint a genfi iskola közvetlen termékét fel tud sorakoztatni. A Cahiers F. de Saussure-ön kívül találunk itt ugyan olyan kiemelkedő munkát, mint BALLY Linguistique générale et linguistique française-e —, ezen kívül egy török, egy orosz nyelvtant, egy Villon szókincsére vonatkozó kutatást és még néhány kisebb munkát. Mindez aránytalanul csekély ahhoz az egész nyelvész-világot átforgató, forradalmi hatáshoz képest, amelyet maga SAUSSURE jelentett. Úgy látszik, nemcsak életében különbözött egymástól a modern lingvisztika három fentebb említett úttörője, hanem halála utáni „életében" is. GODEL cikke inkább arról győzi meg az olvasót, hogy ma már — bár SAUSSURE szelleme egy kicsit mindenütt ott van — saussureiánusok nincsenek. Mire ezek a sorok megjelennek, minden bizonnyal igen közel lesz az a nap, amikor — 1962. augusztus 27-én — WHATMOUGH professzor, az Egyesült Államok legrégibb, fennállásának 325. évfordulóját ünnepelt egyetemének, a Harvard egyetemnek professzora elfoglalja elnöki helyét a IX. Kongresszus emelvényén. Ha a nagy távolság miatt még oly szerény létszámú küldöttség sem tudna ott hazánkból megjelenni, mint amilyen Oslóban járt, mégis bizonyos megelégedéssel gondolhatunk arra, hogy legalább gondolatainkban — ott vagyunk, hogy a szorosan vett itthoni, hazai problémák megoldásuk során ugyanabba a fő sodrásba kapcsolódnak bele, mint amilyen fő áramlás az előkészítő anyagból következtetve a kongresszuson is tapasztalható lesz. PAPP FERENC Beké Ödön: Mari szövegek III. kötet. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó. 515 1. IV. kötet. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó. 540 1. Rövid néhány hónap alatt két értékes kötettel gyarapodott finnugor irodalmunk. Elsősorban BEKÉ ÖDÖNnek köszönhetjük, hogy a mari nyelv egyike lett azoknak a finnugor nyelveknek, amelyekből a legbővebb nyelvi anyag áll rendelkezésünkre. BEKÉ ÖDÖN szövegkiadványainak értékét az is növeli, hogy nyugatról elindulva egészen a legkeletibb baskiriai településekig a mari nyelvjárások rendkívül gazdag skáláját foglalják magukba. Tekintve, hogy a szövegek túlnyomó többsége néprajzi jellegű, így a mari hitvilág, népköltészet stb. kutatói számára is rendkívül becsesek.