Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Uráli és altaji összehasonlító szintaktikai tanulmányok 13

20 FOKOS DÁVID blaugrün, helldunlcel, warmkalt." WILMANNS (Deutsche Grammatik II 536) háromfajta összetételt említ: appositionelle Composita (pl. Bindvieh, Rehkalb, Königinmutter), tautologische C. (pl. Streif zug, Zeitalter) és végül copulative Composita (pl. dreizehn). Azok a jellemző vonások, amelyeket az urál-altaji összefoglaló összetételekben kiemeltünk és amelyek ma is ható és produktív tényezők és egységes fogalommá kovácsolják a két tagot, az indoeurópai nyelvekben bizonyára kevéssé vannak meg. VIII. Osi kötőszók hiánya Az előbbi fejezetben elsősorban a magyarázó összetételekkel kapcsolatban már utaltunk arra, hogy ezekben többnyire csupán kapcsoló kötőszó nélküli mellérendeléssel van dolgunk és hogy a mellérendelésnek ez a faja azzal függ össze, hogy az urál-altaji nyelveket általában is jellemzi a kötőszóknak hiánya vagy legalább is gyér alkalmazása. Az egyenlőrangú mondatrészeket és mondatokat eredetileg kötőszó nélkül fűzték egymáshoz. Ma már úgyszólván valamennyi urál-altaji nyelv ismer belső fejlődés útján létrejött (tehát újabb eredetű), vagy főleg idegen eredetű kapcsoló kötőszókat, azonban valamennyi urál-altaji nyelvben ma is használatos az ősi, kötőszó nélküli egybekapcsolás is. A mellérendelés nyelvi kifejezésének egyéb (szintén kötőszó nélküli) módjairól (komitativusi rag, nomen possessoris-képző alkalmazása, gerundium copulativum) alább lesz szó. Ami pedig az alárendelő viszony jelölését illeti, ,,azon viszonyok, melyeket ma kötőszós hypotaxissal fejezünk ki, a finnugor alapnyelvben [és hozzátehetjük: az urál-altaji nyelvekben is általában] para taxissal vagy kötőszó nélküli hypotaxissal voltak kifejezve, vagy pedig igen gyakran igenévi szerkezetek alakjában voltak az egyszerű mondatba bekebelezve" (KLEMM: NyK. XLV 361). Az urál-altaji nyelveknek erre a jellemző vonására már sokszor utaltak; 1. pl. WIEDEMANN tizennégy pontját, MUNKÁCSI fejtegetéseit az Egyetemes Irodalomtörténet IV. kötetében, KLEMM tanulmányait i. h. és MNy. XVIII 17, stb. Legújabban RAVILA is kiemeli ennek a jelenségnek a fontosságát. ,,No copulative conjunction can be traced back to PU [= Primitive (Common) Uralic]" — írja (a CoLLiNDER-féle Comparative Grammar of the Uralic Languages 249. lapján), majd így folytatja (uo. 250—1): „The récent origin of such conjunctions is mostly obvious. Often they are loan-words, as fi. ja fy Gothic jah, md. d'i < Russian da. . . In PU. there was no hypotaxis in the strict sense of the word. The sentences were connected paratactically, and in the ab sense of conjunctions, the content determined the mutual relations of the sentences. In PU. as in the Uralic languages spoken today, the subordinate clauses of the Indo-European languages had as counterparts various constructions with verb nouns. . .". A mellérendelt kapcsolás ősi parallelizmuson alapuló, egyben analitikus, de kötőszó nélküli kifejezésének jellemző példáira már SCHIEENEE mutatott rá a CASTRÉN-féle szamojéd nyelvtan előszavában. Ott (a XXI. lapon) a következőket írja: „Von den übrigen syntaktischen Eigentümlichkeiten hebe