Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)
Tanulmányok - Ladányi Péter: A kérdőmondatok logikai analíziséhez (Egy interrogatív logika vázlata) 187
A KÉRDŐMONDATOK LOGIKAI ANALÍZISÉHEZ (EGY INTERROGATIV LOGIKA VÁZLATA) 193 ciója nyilván nem pedagógiai, manapság azonban játékos-didaktikai célja van. Ami a rejtvény formáját illeti, az kendőző, rejtegető, szántszándékkal elleplező. Ha megoldásának nehézségét összevetjük a feladványéval, azt kell mondanunk, hogy a rejtvény megoldása minőségileg nehezebb. Természetesen bármely középiskolás matematikai feladvány nehezebb lehet a vasárnapi újság képrejtvényénél. Az eltérés nem a nehézség fokában, hanem minőségében mutatkozik meg. A feladványt világosan fogalmazzák, és csupán a megoldás kulcsát kell hozzá ismerni. A rejtvényt homályosan fogalmazzák. A találós kérdés kettőt mond: találd meg a homályos kérdésben elrejtett tulajdonképpeni kérdést és találd meg a megoldás kulcsát! E sajátosságok ellenére ,,a rejtvény kieszelőjének világosan és teljesen tudnia kell a jelentést, és ezért az elleplező formát, amelyen keresztül megfejtendő, szándékosan választják e részleges elleplezésre. A tulajdonképpeni szimbólumok előzetesen és utólagosan megoldatlan feladatok, a rejtvény viszont magán- és magáértvalósága szerint megoldott."21 Hasonló szituációt tételeznek fel a próbára tevő kérdések is. A próbára tevő ismeri a választ. Lehet, hogy a próbára tett is ismeri azt, de mindenesetre abból az előfeltevésből történik a kérdés, hogy nem biztos, hogy ismeri. A szituációt tehát ez a bizonytalanság határozza meg. 3. A harmadik kérdés-szituációban valaki, aki nem tud valamit, olyasvalakinek tesz fel kérdést, akitől a kérdésére adandó választ remél. Ez a tulajdonképpeni kérdés s az egyszerű tapasztalati ismeretszerzés tulajdonképpeni formája (vö. tájékozódó kérdések, gyermeki kérdés, kérdőívek). A tulajdonképpeni kérdés elsődleges a feladványhoz képest; a feladvány már feltételezi, hogy egy kérdést megoldottak s csupán megismétli azt, a megoldás birtokában. 4. Végül a kérdésnek az a faja, amelynél sem a kérdező, sem a kérdezett nem ismeri a megoldást, a probléma.'22 ' Ismeretelméletileg a probléma élesen különbözik a kérdés többi típusától. Azokat az jellemzi, hogy valahol készen áll a megoldás: a cicerói kérdés magában hordozza azt, a feladvány feltevője tudja, végül ugyancsak tudja, illetve tudhatja az, aki felé a tulajdonképpeni kérdés irányul. A válasz tehát adott és tanulás, okoskodás, jó választás útján reprodukálható. A hangsúly azon van, hogy a megoldás reprodukálható, tehát másodlagos, helyessége és igazsága tehát ellenőrizhető. Ezzel szemben a 21 HEGEL, Ästhetik. Berlin 1955. 392. 1. — A szóhasználat itt sem következetes. A rejtvény sajátossága, hogy feladvánnyá kell lefordítani, mert metaforikusán fogalmazták meg. Már Aristoteles helyesen világított rá, hogy ,,a rejtvényszerű mindig egy metaforában rejlik" (Rhet. III 2, 1405 b 4). PRANTL a paradoxonnal való szoros kapcsolatára utal (Gesch. d. Logik I. 399). Éppen a metaforikus köntös teszi lehetővé a rejtvénymegoldás bizonytalanságát, a megoldás egyértelműségének lehetséges hiányát. Tudunk pl. kettős megoldású rejtvényekről is. (Vö. J. HUIZINGA, Homo Ludens. Hamburg, 1956. 112. 1.) De közvetve maga a filológia is igazolja ezt. Sámson híres bibliai rejtvényének (Bírák könyve 14) megoldása egyértelműnek látszik (az oroszlánkaland). A filológia ebbe nem nyugszik bele egykönnyen; erről tanúskodik a rejtvény hatalmas irodalma, a sokféle megoldási javaslat (vö. ARCHER TAYLOR, A Bibüography of Riddles. Helsinki, 1939). — A tiszta feladvány és a rejtvény keverékének tűnik a keresztrejtvény. Az egyes kockákba írandó válaszok rejtvénymegoldások, itt a megfejtő még találgatásra szorul; ezzel szemben az összmegoldás, illetve a kritikus szövegek beírása már tiszta feladvány, amely a részleges rejtvénymegoldásokból egyértelműen és automatikusan következik. — A tiszta feladvány és a rejtvény különbsége szempontjából érdektelen a deduktív, illetve az induktív megoldási módszer, a levezetés és a találgatás szerepe. A döntők a fenti ismérvek. 22 A terminológia itt is labilis. Gyakran tulajdonképpeni problémákat rejtélyeknek, rejtvényeknek neveznek, pl. E. HAECKEL, Die Welträtsel. 13 Nyelvtudományi Közlemények LXIY. 1.
