Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)
Tanulmányok - Ladányi Péter: A kérdőmondatok logikai analíziséhez (Egy interrogatív logika vázlata) 187
194 LADÁNYI PÉTER probléma a par excellence produktív kérdésforma, amelynek a maga pragmatikus szférájában nincsen meg a megoldása s amelynek megoldása éppen ezért pragmatikusan nem ellenőrizhető. A maga pragmatikus szférájában — mondottuk, s ezen azt értjük, hogy abban a közösségben, amelyben a probléma felmerül. Ezt a közösséget — bármekkora is a terjedelme — viszonylagosan zártnak kell felfognunk. Nem is a spiritualizmus cáfolataként mondjuk ezt, amely szerint isten számára valamennyi probléma megoldott. Különböző nagyságú társadalmi közösségekre vonatkozhat, hogy egy probléma a maga pragmatikus szférájában nincs megoldva, viszont megvan már a megoldása — e pragmatikus szférán kívül. Az európaiak számára még problémát jelentett nem egy természettudományos és matematikai kérdés akkor, amikor a kínaiak már régen megoldották azokat. Az elkallódás, a művelődésbeli elszigeteltség és a szabadalom egyaránt oka lehet annak, hogy ugyanaz a kérdés valahol még probléma, amikor másutt már nem az. De e külső tényezőkön túl a belső fejlődés érettsége a döntő: ha a probléma egy pragmatikus szférában belső fejlődés eredményeként nem érik meg, hiába kínálják megoldását, nem lehet vele mit kezdeni. Ugyanez az összefüggés egyénekig és egyes egyének különböző fejlődési fázisaiig lebontható: számomra probléma, számodra már nem az; tegnap számomra nem volt probléma, ma ismét az. Ennek ellenére nem fogjuk kétségbevonni, hogy pl. a dinamó felfedezése Siemens számára valóságos probléma volt, jóllehet Jedlik néhány évtizeddel megelőzte őt a megoldásban. A probléma akkor probléma, ha a kérdező-kérdezett zárt pragmatikus szférájában nincs megoldása. Ennek következménye, hogy a problémamegoldás pragmatikusan nem ellenőrizhető, mint a feladvány és a tulajdonképpeni kérdés. Ha a megoldás pragmatikusan adott, akkor pragmatikusan ellenőrizhető. Ha a megoldás pragmatikusan nem adott, akkor nem pragmatikusan, hanem csak más módszerekkel ellenőrizhető. Ebben a körülményben is kidomborodik az előző interrogativ formák ismeretismétlő és a probléma ismeretalkotó jellegének különbsége.23 De ebből következik az is, hogy a problémával kapcsolatos logikai nehézségek fokozottabbak és más természetűek, mint a feladványokkal kapcsolatos nehézségek. Problémák felvetése ós megoldása útján tör előre az emberiség új ismeretek felé. A problémát voltaképpen nem az egyik ember teszi fel a másiknak, még ha ez külsőleg néha így is történik. Hiszen a másik sem ismeri a megoldást s így ugyanő is felteszi e problémát az elsőnek. Problémákkal a természetet faggatjuk. Akárcsak az 1. kérdéscsoport esetében, kérdező és kérdezett itt is egybeeshet, méghozzá a közvetlen nyilvánosság feltéle e nélkül. A probléma alakjában az ember önmagának tesz fel kérdéseket. Minden monologikusan feltett kérdés — probléma, s Platon szépen jellemzi a problémamegoldást mint ,,a lélek dialógusát önmagával".24 (Jelenlegi vizsgálódásunkban nem érintjük a különböző problémák értékét : milyen súlyú problémákról, reális vagy 23 Feladvány és probléma különbsége ismeretelméleti-pragmatikus. Lélektanilag — mint J. HADAMARD (The Psychology of Invention in the Mathematical Field. Dover Publications 1954. 104. 1.) rámutat — semmi különbség sincs feladványmegoldás és problémamegoldás (invenció) között. 24 PLATON, Soph. 263 e. — Arra a pragmatikus tényre, hogy minden közlés alapvetően dialogikus, még monologikussá fejlődésében is, MARTIN BUBER és GABRIEL. MARCEL egész metafizikát építettek.
