Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

•ïPv-A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 1. Ha nem is tudjuk, hogy az éppen gyülekező vendégek, miről is beszélnek majd, kinek mi lesz a szóba kerülő személyről vagy dologról a véleménye, megközelítő pontossággal előre meg tudjuk határozni, hogy az egyes hangok milyen gyakran fordulnak elő a társalgás folyamán. Meg tudjuk mondani a nyomdásznak is, hogy a kinyomandó kétíves novella szedéséhez körülbelül hány a-ra, /-re, ff-re lesz szüksége. Nem kell ehhez mást ismernünk, csak a magyar nyelv statisztikai vizsgálatok alapján meghatározható fonetikai struktúráját. A valóság mindig tartalmaz bizonyos meglepetéseket. Kiderül majd, hogy a szerző vagy az egybegyűlt társaság az egyik-másik hangot gyakrabban vagy ritkábban használta, mint ahogy erre az eddigi tapasztalatok alapján számítottunk. Eltérnek egymástól a más-más anyag alapján készült statisztikák is, melyekre a jóslást alapíthatjuk. A magyar l viszonylagos gyakorisága 5,9% TARNÓCZY T. szerint (aki Ady verseit vette alapul), 4,98% VÉRTES E. szerint (aki Veres Péter prózai szövegeit elemezte), 6,27% MIKES parlamenti gyorsító feljegyzései alapján).1 Nem könnyíti meg a dolgunkat az" sem, ha tudjuk, hogy körülbelül miről is lesz majd szó a beszélgetés folyamán, hogy szerencsés vagy tragikus kimenetelü-e a novella. 2. Kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha költeményekről van szó. A vers tárgyának, alaphangulatának ismeretében azt is megjósolhatjuk, hogy bizonyos hangok viszonylagos gyakorisága milyen irányban és körülbelül milyen mértékben tér majd el a nemzeti nyelv statisztikájából adódó irányszámtól. M. M. MACDERMOTT angol versek statisztikai vizsgálata alapján például arra az eredményre jut, hogy a sötét magánhangzók gyakoribbak a mélységet, rejtett tárgyakat, sötét színeket, misztikus homályt, lassú, nehézkes mozgást, gyűlöletet, harcot ábrázoló sorokban stb.2 Feldolgoztam Petőfi lírai költeményeit 1847-től haláláig, külön csoportra osztva a forradalmi (vagy személyi haraggal telt) és az idillikus verseket. Azt tapasztaljuk, hogy a „kemény" t, k «és az r dominál az agresszív versekben, negatív viszont az összefüggés a harag és a ,,lágy" m és l között. Feltehető, hogy ez az eltérés a magyar szókincs sajátosságaival függ össze, hogy a támadó indulat kifejezésére alkalmas szavakban viszonylag gyakoribb véletlenül a t, a h, az r stb. Hasonlóképpen módosul azonban a spektrum német vagy francia 1 Vö. E. VÉRTES, Phonetischer Aufbau der ungarischen Sprache: ALH. III, 136. 2 Vowel Sounds in Poetry. Their music and tone-colour: Psyche Monographs No 13. London 1940, 89 — 92.