Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Hajdú Péter: A szomojéd sámánok kategóriáiról 51

A SZAMOJÉD SÁMÁNOK KATBGOBIÁIRŐL 69 értelemben használatos, s helyette más, nagyrészt amannál újabb keletkezésű elnevezéseket használnak. E jelenség megítélésében két dolgot kell szem előtt tartanunk, nevezetesen azt, hogy a különböző kategóriájú sámánok megnevezésére új nevekre volt szükség, s ezt rendszerint újonnan alkotott szavakkal, vagy a 'sámán' szó elé tett jelzőkkel érték el (melyek persze jelentéstapadás útján később már egymagukban is jelölhették a megfelelő sámánt), másrészt pedig azt, hogy egyes esetekben a tabunak is szerepe lehetett az ősi szamojéd 'sámán' jel.-ű szó visszaszorulásában. Ilyen tabu-jelenségeket nemcsak az állatneveknél figyelhetünk meg, hanem a sámánkodás eszközeinek megnevezésében is. Például a 'sámándob' elnevezéseit említhetjük. A szamojéd nyelvekben a sámánolásnak erre a legfontosabb eszközére közös szó van: jur. (Wb. 378—9) O. pënt'sëf, Lj. pienseär' 'Zaubertrommel' stb.; jen. (CASTR.) fedi (gen. Ch. fedièo\ B. fédiro'), (PROKOEJEVA 1951: 146) neddu, (DONN.: JSFOU. LVIII/1, 13) K. Ch. <pedi, Pcpedi ; tavgi (CASTR.) feandir id.; szelkup (CASTR.) K. Cs. FO. pörjer id. és 'Violine', (DONNER: MSFOU. XLIX, III) Tym pdngdr,Cssb. p§gg§r stb. 'besonderes samO. Musikinstrument'; kam. (CASTR.) phiri, (DONN.) p'ëri 'Zaubertrommel' (1. DONNER: i. h.). Ez a szó azonban aránylag ritkán használatos. Mellette — különösen a sámán énekekben — gyakran még egészen más kifejezésekkel is illetik .a sámándobot. Pl. (PROKOFJEVA 1951 : 146) jur. xape mm (helyesen: HzblH — H. P.) 'jiHCTBeHHnqHbiH JiyK' (= vörösfenyő íj) ~ jen. KCLMO uddo id.; jur. nye' HUH (— HZUH) ^jen. na uddo 'HeöecHbiíí jiyK' (= égi íj); jur. MitHymx nn 'BbirayToe flepeßo' ( = hajlított fa); jur. xape nyd maüoMa'ae 'jiHCTBeHHHMHbiH noKpbiTbiM oöpyq' (= befedett vörösfenyő abroncs) stb. LEHTISALO jurák szövegei teljes mértékben alátámasztják ezt a megfigyelést. Az itt közölt sámánénekekben a dob neveként gyakran fordulnak elő 'íj-fa', 'éneklő íj-fa', 'kétszer hét kávacsapos',22

'éneklő vörösfenyő' jelentésű kifejezések. Pl. OP. rjinn-pámrhi' yinnukkäd 'Sänger meines Bogenholzes' [ti. a szellemek], r\ i n-p a m m i' jallißä pa%aßßäs 'Mein Bogenholz zu schlagen begann ich', r\ i n-p a m ta nammrjäda 'Sain Bogenholz nahm er in seine Hand', yinnukkäd rqin-,

pàmmi 'Mein singendes Bogenholz', sidde éï ß .%äer)r)örötta t'i%inta pennaßßV 'Die mit zwei(mal) sieben Rahmenzapfen Versehene ist ganz glatt gespannt', sidde si ß %à e r\ r] Ö r ö 11 a m' nämpas 'die mit zwei(mal) sieben Zapfen Versehene (d. h. die Zaubertrommel) in der Hand haltend' stb. (Vd. 477, 484, 485, 503, 500, 496), vö. még T. %afëtta XJnnötta yßrß fta-mi' 'mein selbstsingender Lärchenbaum' (Wb. 166 b). LEHTISALO abból a körülményből, hogy a dob rendes neve (pënt'êef ) helyett gyakran az 'íj', 'íj-fa' szó szerepel, messzemenő következtetéseket von le. Ez a jelenség szerinte arra mutat, hogy a sámándob használata a szamojédoknál (valamint azoknál a finnugor népeknél, ahol megvan, ill. megvolt) másodlagos, s hogy kezdetben a sámán varázsló eszköze az íj volt, mellyel a szellemeket elhárította. Ezzel kapcsolatban említi, hogy a sámán a halott hozzátartozóinak kis íjat és nyilat ad „megtisztításuk" után, hogy a vadászszerencse visszatérjen hozzájuk. A szertartás során azután ezt az íjat a simsi-22 Ti. a dob kávájának külső részén kiugró csapokat (=0.

yäerjör' Wb. 180b) ékelnek be a fába, hogy a bőr jobban megfeszüljön (1. LEHTISALO 1924: 149 és PEOKOVJEVA 1951: 146).