Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Vértes O. András: Balázs János, Sylvester János és kora (ism.) 385
386 ISMERTETÉSEK — SZEMLE 2. Helyesírástörténeti kérdéseket többször is tárgyal BALÁZS: Húsz Oithographia Bohemicájáról szólván (43 — 4), a német ortográfia kialakulását tárgyaló részben (109— 15), Dévai Bíró szabályzatának ismertetésében (164—74) s nem utolsó sorban Sylvester írásmódjának vizsgálatában (199 — 204, 424—6). Nemcsak a magyar, hanem általában a latin betűs helyesírás történetének szempontjából is figyelemre méltók az európai írásrendszerek tipológiáját illető megállapításai. Fölveti azt az érdekes kérdést, hogy milyen jegyekkel jelölték a vulgáris nyelveknek azokat a hangjait, amelyeknek a latinban külön jelük nem volt; a szokásos betűkapcsolást (például a c -f- s = cs-t, s -\- z — sz-et) és új jel alkotását ezúttal számon kívül hagyva, a következő táblázatban mutatja be a megoldási módok alapgondolatát és eredetét (115) : Helyesírási rendszer Az újítás módja Az újítás forrása 1. németföléírás a latin írás módosítása 2. olasz görög betűk alkalmazása a görög írás 3. cseh mellékjelek használata a hébei írás Ezt a kérdést különben a szerző részletesen kifejti ,,Zur Frage der Typologie europäischer Schriftsysteme mit lateinischen Buchstaben" című, ugyancsak 1958-ban megjelent jeles dolgozatában (StudSlav. IV, 251 — 91). A cseh helyesírás mellékjeleinek használatát csak részben származtatja a héberből, a magánhangzók hosszúságának a latin eredetű apexszel való jelölése ugyanis régi európai hagyomány (i. h. 258—9, 282). BALÁZS eredményei — bár külön nem mondja ki — világot vetnek a fonetikus írás diakritikus jeleinek eredetére is. Talán nem fölösleges megemlítenünk azt a különben ismert ortográfiai reformot^ amely szerint az i és a j (%) hangot a XV. század vége óta (a magyarban az 1590-es évektől) mind a mai napig úgy különböztetik meg, hogy az i ős a j (%) hang (régi) közös betűjének két változata közül az egyiket a magánhangzó, a másikat a mássalhangzó jelölésére foglalják le (hasonló újításnak köszönhetjük mai u és v jelölésünket); nem lenne érdektelen kijelölni ennek a hangjelölési reformnak a helyét sem BALÁZS gondolatébresztő tipológiájában. Az i és a j (%) hang jelölésének története már csak azért is érdekes, mert Sylvesternek egy helyesíiási reformja is beletartozik. Mint ismeretes, Grammaticájában felsorolja a latin betűknek azokat a mellékjeles alakjait, valamint kapcsolatait, amelyek alkalmasabbá teszik írásunkat a magyar nyelv hangjainak jelölésére (Ab ; CorpGramm. 7, XVII); ezek között látunk (a gh után) egy különös alakú betűt, amely abban különbözik a gót y ismertebb alakjától, hogy két pont van vájta, és jobb szárának a vége (majdnem vagy egészen vízszintesen) jobbra hajlik (i\). A jel alakját leírta TRÓCSÁNYI (MNy. XLI, 224) is. Azokban a szövegi eszekben, amelyeket átnéztem, e jel majdnem mindig az % -+- j hangkapcsolatot (vagy az i% diftongust) jelöli (például: ÍJT. I, 72»: ijfelbe) ; e jel párja alakra abban különbözik tőle, hogy jobb szárának a vége nem jobbra, hanem (majdnem vagy egészen vízszintesen) balra hajlik (1. a BALÁZS könyv«- 255. lapján levő fakszimile 8. sorát); ez — legalábbis igen sokszor — a ji hangkapcsolatnak (vagy ii kettőshangzónak) a betűje. Sylvester részben ezzel az újításával érte el, hogy ortográfiájában az i hangot a /-tői majdnem mindig meg lehetett különböztetni. Sylvester kvantitás-jelöléséhez is ryújt adalékot BALÁZS; szerinte az d-t az o-tól nem különbözteti meg, szövegeiben az ó hang jelölésére használt d igen íitka, az w-ra sárvári nyomtatványokban nem talált példát (425. — KNIEZSA ezzel szemben úgy véli, hogy Sylvester e hosszú magánhangzókat ö-val, illetőleg w-val írja: A magyar helyesírás története. 1959.2 15). Hadd utaljunk még a szeizőnek Dévai Bíróval kapcsolatos helyesírástörténeti megjegyzéseire is. Véleménye szerint a vagylagos hangjelölés szokásos volt a német ortográfiai irodalomban, és Dubois latin—francia nyelvtanának első részében is hasonló elven alapuló rendszert talált (172—3); úgy gondolom, Dévai Bíró helyesírása előzményeinek kutatása szempontjából hasznos lenne egyszer bővebben ismertetni az említett
