Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Manysi szövegmutatványok 23

28 KÁLMÁN BÉLA medve! Oldalán két kis bocs. Ránéztünk, elszorult a szívünk (tkp. szívünk is van), megijedtünk. Puttonyainkat, kosarainkat elhajítottuk, megfordultunk, [úgy elszaladtunk, hogy] lábunk [többes sz. futás közben] majd a tarkónkat érte. Vaszilné ángyunk is megijedt. Anyánkhoz értünk, mondjuk: „Medvét láttunk, hogy ne lássuk, hozzád menekültünk". A felnőttek (tkp. nagy népünk) elégedetlenül dünnyögtek mondják: „Buta lányok! Hátat fordítva menekülni hogy [volna] szabad?! Egyszerre csak utánatok ered! Akkor hová bújtok?! Éppen együtt [kell] maradni, [torokból] hangot [kell] adni. ö — a mackó — titeket megértett volna, ő maga szaladt volna el. [Csak ha] valahová eltűnik, hátrafordulni csak akkor szabad. Az ő hátrafordulása, nélkül álló helyedről elmozdulni nem szabad. Ha magad mozdulsz elsőnek hátra, ő bosszút áll rajtad, üldözőbe vesz (tkp. hátulról üldöztetsz), és ott valahol letipor (pass. tkp. letöröltetsz). A mi elődeink (tkp. nagy népünk) így mondták: Mi még inkább megijedtünk, [mikor] puttonyainkat, kosarainkat vinni küldtek minket [praes. pass.], félünk, nem megyünk. A mieink mondták: Ha találkozol is vele, valami zajt csinálj, téged megért, ő maga tűnik el, a kedves. Néha — mikor éhes (éhség idején) — nekedmegy. Akkor gyorsan mondd ki: te a valamikor kitett rothadt halas csészéd ellen jössz! E szavaidat meghallja, elszégyelli magát, visszafordul, valahova távozik, csak a [lehullott] tűleyeles ágdarabkái maradnak hátra." Jegyzetek. Közlő: Jevdokija Ivanovna Rombangyej e v a 28 éves, aspiranturát elvégzett tudományos kutató a Szigva menti Xösloy-päwdl (XouiJior) faluból. —A szöveget leírta magának, lediktálta 1957. okt. 19-én és 21-én, szalagra vettem nov. 12-én és 14-én. A tollba és mikrofonba mondott szöveg közt csak csekély az eltérés. — 1. A létige gyakori tó alakja: leveget, szokott lenni. — 2. A ra'yâtarjkwe 'lerogy' jelentésű ige part. praes. translativusi alakja. — 3. Becéző ragozás, tehát a mondatba a becéző képzővel ez is beleértődik: a mi kedves, meghitt társaságunk. — 4. Szó szerint: 'utunk (bejárt földünk) megtevesét. . .' — 5. Szó szerint: 'meglátásunk idején'. — 6. Űgy is érthető, hogy: '(a láp) vize', de lehet, hogy itt a birtokos ragos alak magyarra egyszerűen határozott névelős alakkal fordítandó: 'a víz'. — 7. Indulatszó, amelyet csak akkor használnak, ha víz ér a testhez. — 8. Passivum. — 9. A wäylurjlcwe ige jelentése: 'leszáll, egyik helyről a másikra érkezik'. — 10. A pa'tapälurjJcwe ige jelentése: 'fölbukkan, majd eltűnik, ismét fölbukkan és eltűnik', tehát: 'föl-föl bukkan'. — 11. Ha a halat kiakasztják száradni, bőre helyenként leválik, és a szél lengeti. A lengő-lobogó ruhájú, ideoda futkosó lányokat ehhez hasonlítja a közlő. — 12. Gerundium, tehát: 'így bogyót szedvén'. . . — 13. A nd'sat'i jelentése R. szerint: 'úgy látszik, kiderül, bebizonyosodik'. — 14. Szó szerint: 'istenke-öcsikénk', a medvének nőktől és gyerekektől használt neve. — 15. A wäy 'lát, tud' igének fosztóképzős alakja birtokos személyraggal. — 16. Hát hogy szabad visszafordulni! — 17. peusàparjkwe 'befurakodni, valahova szorosan elbújni, meglapulni'. — 18. Ez a különös nyelvtani alak az infinitivus felszólító módban; az -a itt nem kérdőszócska, hanem nyomósító, felhívó szó. — 19. ttyrR indulatszó-féle, azt jelenti, hogy a torokból kell hangot adni, nem pedig kézzel vagy valami tárgy -gyal zajt csapni. — 20. 'Mikor tetted ide ezt a rothadt-halas csészét, miért jössz vele szembe?' Ha az ember így megalázkodik a medve előtt, ha önmagát rothadt halas csészéhez hasonlítja, ezzel jelképezve saját gyengeségét a medve-