Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Manysi szövegmutatványok 23

MAÍTTSI SZÖVBGMUTATVlNYOK 27 ti pi'Ait] — AÖmtuwH mdntsimdw akymàt yüntämAasuvf : ma'nsr AuryaA-ídive? sa'mànuw' èsAàï pa'tsdt: na'sât'ils man èelipdAuwH pu'pâpst'èew'.u taw ontsdle t'it sûsàmàkive. taive MsàAa'suw'', sim %ün önsevf, yot ta roxtesuw" pajpànmv'', sôwtànmo" wgskàsaswuf, si'si ta pattàpaytàsuuf', AdyAànuw' top sôprindl wgjlèew. Wassiïekq)önyuw 5s roytds. . o'mànuw päAt jo%tdsuw'', Aawèevf : ,,man pu'pàkwe wäsunf, taw wdtàle16 narj päAtdn ta ôjàsuwe." jàniy mdxmanuw r yot-t'èsnàtast, Adw&t:. ,,ossam ya'­nuw't! si'si öjurjkwe man ro'ivi!16 a't'ink nàn jüji pdAsnt pattàpaxtif tönt nàn Xotàï pa'sàpëyan!717 nas ak(pmàt ôAurjJcwèen-a, 18 türii 19 wdrurjkwèen-a/ 18 taw —; mojpdrdlcwe — nànan toryamtdnuw', ta'kiui si'si pattàpa%tdnuw*. taw" yottal sôjmi, si'si minunkcp' usé röwi. taiv si'si mihtdle ïûïne männdl nowmtarjkwe al röwi. narjt'e sdrtn 'si'si no'wumtëyn, taw' tiji na'rallte, jüjil ndwlÇtawen, tot %ottaï ta së?sàAapdwen. jàniy mdxmànuw ti'ji law'set: màn uspdAnêy roytuptàxtasuw , pàjpànuiu , söwHanmo wirjhve t'èetàwèswr, pi'Aèew', ai minèew, mdxmànuiv' Adivsdt : , os X5t akwàn-t'e ybntxàteydn, ma'tdr suj.wàrèen, nànàn toryamti, tàhvi èsl sôjmïkive. to'.wànàkt — yortaïpi po'rat.-— narj ïdïtn ïàlt jijmiyti. tönt.narj ïàyàA&n: ti narj Xün ünttum sajum XÜA sann l'al't jüwnf20 narj ti Adtrjàn yü-^h '&$•. èessàma'we, jùwraxtàsawrti,xoitàïlatäxi,toptdAsàklcaneünAëy' : f , : 21 ..... t Bogyószedés Falunk közelében, a Saran-pdwl-ha, vezető út mentén [egy] nagy láp van. yősloy-lápnak hívják. Ezen a lápon nagyon sok mocsári áfonya terem. Tavasszal a zsombékok a, fölszínre bukkannak, az emberek [akkor] ott rogyásig szednek bogyót. A mi falunktól a ^ösZoy-lápig mintegy három-négy verszt. Egy tavaszi hajnalon fölkerekedtünk, a hókéreg olvadása előtt a lápra szaladtunk. Az úton mentünkben különféle (isteni hét) tréfa [éri egymást]: énekelünk, mesélünk, [mi] gyerekek [egymás] közt lökdösődünk. így mó­kázva, az utunkat mikor tesszük meg, nem is tudjuk. No, végre megérkezünk a lápunkra. Első megpillantásakor itt is sokféle tréfa [hangzik el]: -Az egyik föláll [egy] zsombékra, a lába lecsúszik, fölkiált: „juj! vize milyen forró!" [Egy] másik mondja: az én jávor-lábszárbőrből készült csiz­mácskáim éppen nem vízhatlanok: sarkukon bemegy a víz, orrukon kiömlik". — [Egy] másik: „Jaj, jaj! a víz egészen a lábam közepe hosszában emelke­dik!" —- „Az én lábacskáimat megharapja a menyét!" [Van] itt nevetés, tréfa, kiabálás. Végre megérkezünk a lápra. Megpil­lantjuk a bogyókat [egyes sz.], kissé lecsendesedünk. Lábunk [többes sz.] a fagyos vízhez hozzászokik, nehogy megfagyjon. Az idősebb asszonyok lassacskán haladnak (mozognak). Ahol bogyósabb részt találnak, ott hajlongnak. A fiatalabb asszonyok pedig különféle helyeken (tkp. helyre) kissé fölbukkannak, majd ismét eltűnnek. Állandóan [szélfújta] halbőr módjára futkosnak, hogy nagyobbnál nagyobb bogyót találjanak, Egyszer, [amint] mi így bogyót szedünk a lápot befutkosó Vaszilnó ángyunkkal együtt járván igen nagybogyós helyet találtunk, a zsombékokat [mintha] éppen [nekünk] szórták volna el. Az előttünk levő. (tkp. szedő) bogyóink madárka-tojás nagyságúak. • , , E bogyószedő helyünkön hajlongván; egyszerre csak halljuk: valami ; morog [pass.]. Fölnéztünk (tkp. szemünk előre vetődött):;hát.előti|ünk-[egy]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom