Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: A szurguti osztják nyelvjárások hangjelöléséről és hangmegfeleléseiről 255

A SZTJRGUTI OSZTJÁK NYELVJÁBÁSOK HANGJELÖLÉSÉBŐL ÉS HANGMEGFELELÉSEIBÖL 271 nyelvjárásból feljegyzett adatok között felváltva találhatók különböző nyelvjárásbeliek. Felesleges a szókezdő, szóközépi és szóvégi magánhangzójelölést különkülön vizsgálni, mert ebben a tekintetben nincs lényeges különbség. Megjegyzendő, hogy a Trj. szókezdő magánhangzót KARJALAINEN minden esetben hehezetesnek jegyezte fel: 'a, 'à stb. (vö. KT. XXIX). Második szótagban, vagy hátrább a, e, H, U, 3, n és 9 fordult elő, ezek közül az e kivételével mindegyiknek szóvégi előfordulására is van példa. A többi magánhangzó nem első szótagban csak összetett szóban, ül. az összetétel második tagjának első szótagjában szerepelhet. Az egybevetést az egyszerűbbekkel kezdjük, majd fokról fokra haladva tekintjük át a problematikusabb magánhangzójelek egybevetését. TYERJOSKIN 9 '<<* PAASONEN, KARJALAINEN 9, d. Az 9 jelet 200-nál is jóval több esetben van módunkban PAASONEN és KABJALAINEN átíráf ával egybevetni. Magashangú szavakban mindkét szerzőnél mindig 9, mélyhangúakban KABJALAiNENnél â, PAASONENnél d és 9 is található. PAASONEN a veláris szavak d, 9 hangjainak az írásában semmiféle elvet nem követ: ha a többi szótagban a, a, 0, 0, u vagy 6> áll, akkor a» és § egyaránt előfordulhat, sőt egy szón belül együtt is előfordulhat 9 és », pl. tàrdy-Idtàyô 'zittern' (2612). A megelőző mássalhangzók sem befolyásolják az írásmódot; kivéve az alig artikulált réshangot, melyet KARJALAINEN sorfölötti 7-val jelöl; PAASONEN ugyanis ilyenkor a réshangot nem mindig jelöli, s 9 (?) helyett I, 3 jelet használ: i-o>9p (37, 38 stb.) ~ Jg. ná.r 'Zedernuss' (1309), Ji'a. gpT (140) ~ Jg. L.à3rt (2401); néha ilyen helyzetben is előfordul §; TaxüMT9x 'oöopBaJiacb' (136) ~ Jg. tbmúdm 'plötzlich reissen' (2359). A TYEEJOSKiNnál csak a-t tartalmazó, egytagú, ül. 9—9 magánhangzójú kéttagú szavak mind magas hangrendűek. Nem első szótagban, ha az 9 után \ (L, A stb.), n, r) vagy r következik, PAASONEN és KARJALAINEN olykor egyik nyelvjárásban sem írja az 9-t, a következő mássalhangzónak viszont szonáns változatát jelölik, pl. HTT9H (48, 104 stb.) ~ Jg. íttii 'am Abend' (214), Trj. eiUn%

VK. Itan", Vart. ftnn% Likr. lnn\ Mj. Itnn (104a). Ha TYEEJOSKiNnál szóvégi helyzetben van 9, a megfelelő jelölés PAASONENnél 9, KAUJALAiNENnél 3, mely mondatban, a hangrendtől függően, -9 vagy -9 is lehet. Az 9 említett átírási megfelelései alól legfeljebb egy kivételt lehet említeni: HapK9C K)X (95) ~ Jg. nàrlc9S-ww' 'ein Musikinstrument' (1330) esetében a Trj. szóban nem redukált, hanem teljes hang található: narH*s„u% (594a). Jelentéktelen eltérés egy Likr. szóban van még: pyér' 'hoch' (25a). ä (52 adat, 6 nyelvjárásból 18, 5-ből 8) Jg. Trj. Mj. Likr. Vart. VK. g, a à g, (ào, (v, œ, œ, 9)) ä, 6 (ô)

e, ô (ô, ç, d)12 ' 12

Zárójelbe a ritkán, két zárójelbe az egy- vagy kétszer előforduló adatokat tesszük, a felsorolás a gyakorisági sorrendet követi.