Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: A szurguti osztják nyelvjárások hangjelöléséről és hangmegfeleléseiről 255

270 VÉBTES EDIT sal, STEINITZ mássalhangzó jeleit lehet — véleményünk szerint — elfogadni; hiszen annak közlése, hogy az explozívak pl. a Trj.-ban hehezetesek, hogy a szóvégek elzöngótlenednek, vagy, hogy egy hang előbb vagy hátrább is képezhető stb., egy-egy nyelvjárás monografikus leírásában szükséges, de az esetek legnagyobb részében felesleges ennek állandó jelölése. Megtartandónak gondolom azonban a k—k kettősség jelölését hiszen TYERJOSKIN írásmódja sze-. rint K-t és rç-t is nemcsak idegen szavakban követhet, ill. előzhet meg a. A %, y, r) stb. mellett felelesleges a g, y, rj írása, mert elvben a magánhangzók elárulják, hogy milyen hangrendű a "szó. Minthogy azonban KAEJALAINEN bonyolult hangjelölésében — ahogy erre STEINITZ is utalt (i. m. 4—5) —, nem igen látszik meg egy magánhangzón, hogy palatális-e vagy veláris, így a KT-.ben feltétlenül hasznos, ha van a szóban olyan mássalhangzó, melynek alapján közvetlenül látható a szó palatalitása vagy velaritása. A ko, ko, rjo, yo jelölés lényegesen rövidebb, mint a KT.-béli jelek, s ha ezek gyaníthatólag nem is fonémák, a kiejtés módját mégis közelebbről megadhatjuk, ezért követendőnek gondolom STEINITZ eljárását. Különben is az lenne célszerű, hogy mellékjelek alkalmazásával ne alkossunk új fonémát (NyK. L, 225). Magánhangzók A magánhangzók nyelvjárásközi megfeleléseit a Szurg. nyelvjárásokban eddig még nem tisztázták. A kérdés, egyrészt KAEJALAINEN rendkívül bonyolult jelölésmódja, másrészt a mellékjeleknek KARjALAiNENnél és PAASONENnál egymással meg nem egyező használata miatt, elég nehéz. Továbbá a magánhangzók egybevetésekor nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy egymásnak megfelelő alakokat hasonlítsunk össze. A Szurg. nyelvjárásokban — az ige-és a főnévragozásban is — 2, sőt 3 váltakozási fok található, esetenként gondosan kell tehát mérlelgelni, átírásban eltérő-e két magánhangzó, vagy váltakozás forog-e fenn. Az amúgy is igen tarka jelrendszerben az áttekinthetőség kedvéért már eleve némi egyszerűsítést vezethetünk be; elhagyjuk a teljes hangoknál a hosszúság jelölését, tehát pl. a-t írunk az egybevetéskor, ha a pontos feljegyzésben ä, à, à vagy a található. Ezzel az egyszerűsítéssel az áttekinthetőség csak nyer, a pontosság viszont nem veszít, hiszen a magánhangzók hosszúságának feltóteleit STEINITZ jól leírta és rendszerezte (i. m. 11—2). TYERJOSKIN V. ábécéskönyvének és KAEJALAINEN feljegyzéseinek egybevetése is arra az eredményre vezetett (NyK. LIX, 252—62), hogy a hosszúsági fok nem befolyásolja a hangszínt, s a Szurg. mássalhangzóknál is hasonlók az eredmények. Valamennyi magánhangzót legtöbbször a Jg. ós à Trj. adattal tudjuk egybe vetni, minthogy azonban az ábécéskönyvnek nincs pontos nyelvjárási lokalizációja valamennyi nyelvjárásra egyforma figyelmet kell fordítanunk — noha eddigi eredményeink szerint a tankönyv nem lehet VK., Vart. és Jg. Az egybevetések megbízhatóságának megítélésére minden magánhangzónál megadjuk a TYERJOSKIN szövegéből a finn szerzők adataival egybevetett magánhangzók számát; ez alig több a Jg. ill. Trj. nyelvjárásból vele egybevethető hangjelek számánál. Megadjuk továbbá a valamennyi szurguti nyelvjárási megfeleléssel egybevetett adatok számát is ; ez a szám viszont többnyire kisebb az egy-egy nyelvjárásból vizsgált adatok számánál, hiszen az 5, 4 és 3