Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: A szurguti osztják nyelvjárások hangjelöléséről és hangmegfeleléseiről 255

A SZURGUTI OSZTJÁK NYELVJÁRÁSOK HANGJELÖLÉSÉRŐL ÉS HANGKMEGEELELÉSEIRŐL 269 azonban egyik adatot sem igazolja. Trj. s?yo adat a KT.-ben nincs, csak Mj. söM'i 'dichtmaschig' s ennek C, V., Vj., VK., Vart megfelelője (826b). Ha feltesszük, hogy itt a Mj. jelzés egy, a hibajegyzékben nem helyesbített adat, Trj. helyett, akkor a STEINITZ által styo-nak átírható szó igazolható. A sőy 'Feli' adat létezésének azonban a szótári adatok ellene mondanak, mert a DN., Fii., Szogom., C, Kr., V., Vj., VK., Vart., Likr., Ni., Kaz., O. adatok mellett Mj. SJV-X 'Fell; Schale der Ahlkirschbeere', Trj. SOWJC (sőuya'm", so^-gcum* ) 'Fell' (832a) azaz határozottan yo-s alak található, s az összetételekben és frazeológiában is többnyire ez szerepel: Trj. mp'i'kstV'g 'Papierstreifen' (832b), p'ikem sç>¥% 'Epidermis (?)' (833a), 'ökso^y, abl. 'öksöuyi, —de van 'öksog is — 'Kopfhaut mit den Haaren' (832b). A szótár adatait"is figyelembe véve a 'Fell': 'engmaschig' szópár semmiképpen sem igazolhatja a y : yo fonémapár létezését, legföljebb azt, hogy van egy söy0 :

söyo ( ~ sőy) alakú homonim szópár. Közelebbi vizsgálatot — lehetőleg újabb helyszíni gyűjtést — igényelne a k, k, rj, y és ko, ko, rjo, yo viszonyának megállapítása. A KT. anyaga alapján e hangok fakultatív variánsoknak látszanak. E nézet mellett felhozható az az érv is, hogy TYEEJOSKEN valószínűleg olyan Szurg. nyelvjárásban írta könyvét, amely változatként ismeri az említett hangok labializált változatát. Ezt nemcsak a fent idézett (266 kk.) néhány B ~X váltakozású példa, hanem a konszonantizmus egésze alapján állíthatjuk. T. i. 1. A szókezdő n'-lel kapcsolatosan láttuk, hogy a tankönyv VK. nyelvjárású nem lehet. 2. A n a. tankönyvben szóközépen és szóvégen is előfordul, a VK. és Vart. nyelvjárásban viszont ebben a helyzetben mindig u található (kivéve szó végen m után, -mp végződésre ugyanis több adatunk is van e két nyelvjárásból), ezen megfigyelés alapján sem a VK., sem a Vart. nyelvjárás nem jöhet szóba a tankönyv nyelvjárásaként. 3. A szóközépi és szóvégi B miatt sem lehet a könyv VK., vagy Vart nyelvjárású, mert ezekben a B csak szókezdő helyzetben fordul elő, egyébként x jelentkezik, a kettősség érthetetlen lenne szóközépen és szó végen. 4. Jg. nyelvjárású sem lehet TYERJOSKIN munkája, mert a Jg. w-nek — szóközépen és szó végen is, hol B, hol x felel meg, hasonló módon a Jg. % <*v y-nak TYEEJOSKiNnál B vagy x az írásmódja. Bizonyos eltérések még a palatalizációk körül voltak tapasztalhatók, de egyrészt a példák kis száma, másrészt az egy-egy példánál esetleg lehetséges sajtóhiba miatt sem lehet a Trj. nyelvjárást is kizárni s a Likr. êàê'iay3, Mj. AaA'i'ä^3 'stehen' (1120a) szókezdő palatalizálatlansága alapján vagy az amúgy sem lefordított KHTX9 (146) palatalizálatlansága és a Jg. nàkye 'leise' (1433),. Trj. nat'rd, Mj. nàt'%3 'langsam' (640a) alapján a tankönyv nyelvét a nagyon kevéssé dokumentált Likr. nyelvjárással azonosítani. Természetesen az^zal is kell számolnunk, hogy TYEKJOSEIN a hat, ül. a Pym vidékivel együtt hét eddig számontartott nyelvjárás mellett egy nyolcadikat vagy a jóformán ismeretlen Pymit vette alapul, vagy — de ez kevésbé valószínű — kompilált. Szükséges itt megjegyeznünk, hogy a VK. és a Vart. nyelvjárás csak földrajzi szempontból tartozik a Szurg. körzetbe; a fent elmondottak (ld. itt 1.—3.) és a vokalizmus alapján egyaránt közelebb állnak a V.—Vj. nyelvjárásokhoz, mint a Szurg. terület többi nyelvjárásához. Elsősorban KARJALAINEN átírásának rendkívüli bonyolultsága miatt,, feltétlenül ajánlatos a hangjelölés egyszerűsítése. Lényegileg, némi módosítás-