Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Sal Éva: Az ugor első szótagi nyílt *ä hangról 243

250 SAL ÉVA Ni. $eu$amr

,

0. teudam, Kaz. $eu$ame ; (PAAS.—DONN. 2500) K. tèwtam, J. tàwtanî. 48. velő ~vog. (WV. 16) TJ., TCs. ßela-m, AK. ßöaolam, KK. ßgalam, FK. ßoälam, P. ßaÄAvm, ÉVag. ßaAA*m, DVag. ßäju&m, AL. ßatAm,

FL., Szo. ßälum ~ o s z t j. (OL. 158) DN. uë^am, Trj. unaxam', V., Vj. uëlam', Ni. uëpm", O. ifë^dm, Kaz. uëAam' ; (PAAS.—DONÏT. 2988) K. wetam, J. Willem. 49. vő (~veje, R. ve,) ~oszt j. (OL. 170) DN. weArç, Trj. wwoj?

c

, V., Vj. !ft?*J?'i Ni. «e^f, Kaz. weV> O. we'^;

(PAAS.—DONN. 2976) K. wtr\, J. wo.»?. I. Az első csoportba azokat a szavakat sorolom, ahol az ugor *a-nek m. *ä és vog. *ä4 a megfelelője. Az alcsoportokat a különféle osztják képviseletek miatt kellett fölállítani. a) Mind a három ugor nyelvben nyílt *<x-t találunk: hét (~ hetet) ~ vogT. sät *ä ~ osztjVj. iäuaf *ä. Bár TOIVONEN (FUF* XXXII, 130) — STEINITZ alapján — úgy véli, hogy az ősosztjákban csak egyféle e hang volt, az osztják ä-t egy nagyon nyílt ő-hanggal azonosíthatjuk. KAKJALAINEN (OL. IX.) ezt írja az à, ä jelekről: „a-laute von verschiedenem palatalitätsgrade". STEINITZ (OVok. 60): „Dem urostj. *ä entspricht in allen Dialekten ein (vorderer)a-Laut". A palatális a úgy is fölfogható, mint nagyon nyílt e. A magyar nyelvjárásokban is van ilyen hang. A KAEJALAiNEN-féle ősosztj. *á-nak és a STEiNiTZ-féle ősosztj. *á-nek egyaránt e hangok felelnek meg a magyarban. Ide veszem még azokat az ősvogul *ä-t tartalmazó etimológiákat is, amelyeknek osztják tagjuk nincs: epe ~ vogT. tip *a ; ezüst ~ vogT. etîciië *ä, de két nyelvjárásban *ä is; fen ~ vogK. pariläyw [? *ä], adathiány miatt a kikövetkeztethető hangot biztosan megadni nem tudom ; lé ( ~ levet) ~ vogT. lám *a; les ~ vogT. let's- *a ~ *a, az eddig idevont osztjÉ. Iáéi talán *ä-re mutatna. Minthogy azonban más adat nincs és a vogÉ. Iáéi adattal tökéletesen egyezik, úgy látszik, vogul jövevényszónak kell tartanunk az osztjákban. A fenti szóegyezések közül a finnben csak az e^nek van *ä-s megfelelője: sappi (< *á). Az *ä tehát ebben a szóban az előugorra is föltehető. —ITKONEN (FUF. XXIX, 319) említi, hogy bár a fi. liemi (= m. lé) szóban *ë volt, a mordvinban a tővéghangzó lekopása következtében *ä lett belőle. Szerinte a vogul szó *ä-je érdekes parallel eset. A lekopás következményei a vogulban — úgy gondolom — inkább a kvantitásrendszeren érződnek. A vogul *ä nem egyedülálló, mert a magyarban is ezt a hangot találjuk, tehát az ugorra is ezt következtethetjük ki. b) Ebben a csoportban a magyar és a vogul azonos, az osztják egy fokkal zártabb hangot mutat: R. ellik 'steigen' <v vogT. tals *ä ~ *â ~ osztjVj. i£l\à *e (az f||- származókban ~ *i); ér ~ eret **•* vogT. tax *ä ~ osztjVj. l*eVf [*e];

ered ~ vogT. tart- *ä ~ osztjVj. iëram'îà [*e]; fél (~felet) r^ vogT. pal [*a ~*â] ~osztjV., Vj. pëyak' *e ;lép- ~ vogT. laps *â ^osztjTrj. Aap"fai3 *e ; meleg ~ vogT. mMl't *a, de *a is ~ osztjV., Vj. mVak' *e ; merül rJ vogÉ. (jol) märeyti, kevés rá az adat, talán *a-t következtethetünk ki h*> osztjDN. marat- *e ~ *a; nyel ~ vogT. nelt-, *a, de *a is ~ osztj.V., Vj. 4 A

vogul és az osztják *-os hangok lelőhelyei általában az adattárban, az idézett helyeken találhatók. Saját kikövetkt ztetéseim [ ]-ben állanak.