Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Sal Éva: Az ugor első szótagi nyílt *ä hangról 243

AZ TTGOB, ELSŐ SZŐTAGI NYÍLT »2 HANGBÓL 251 ú£l- *e; teli ~ vogT. tewl *ä ~ osztj Vj. $1 [*e]; velő ~ vogT. ßeld-m *â, de'*ä is ~ osztjV., Vj. ullem" *e. *ä-s megfelelést a finnben két szó képvisel: a sälyttää (= R. eZZiß^ és tfaysí ~ íayíe- 'teli'. Ezekben tehát már az előugorra *ä-t tehetünk fel. c)l. Ez a csoport egyezik az előzővel abban, hogy a magyar és a vogul egyaránt *a-t képvisel. Az oszt jakban azonban nemcsak zártabb állapotot, hanem labializációt is tapasztalunk: jég ( ^ jeget) ~ vogT. lär\ *ä ~ osztjV., Vj. iö'rj'k' *ö; kéz (ékezet) ~ vogT. kát *ä ~ osztjV., Vj. k'tff *ö; mell ~ vogT. meü-l *a ~ osztjV., Vj. môyal *ö ; nyereg ~ vogT. neßrä- *ä ~osztjVart. nooyer" [?*ö]; szeg- >v vogT. senoàp *a, de *a is <**> osztjV., Vj. sőr)9$- *ö; tetű ** vogT. teydm *ä ~ *a ~ osztjV., Vj. ttfytdm' *ö ; vő f.<s> ve/e^, vogul megfelelője nincs, osztjV., Vj. Wj?' *ö. STEINITZ (OVok. 113) ugyan az ősosztják, illetőleg előosztják *ö-t fgr. *e-ből származtatja, de a fenti példák finn megfelelői: jää, käsi, täi, vavylíivétel nélkül *ä-re utalnak az előugorban. c) 2. M. *ä ~ vog. *ä ~ o. *Ő. STEINITZ (UAJb. XXVIII, 234) szerint az osztj. *o előzménye az obi-ugorban szintén *o volt. Ez a hang az elővogulban delabializálódott és egybeesett az ou. *a-vel. A továbbiakban általában úgy fejlődött tovább, mint az ősvog. *é és H. Nekem azonban csak olyan példám van, ahol az osztj. *o-nek vog. *a felel meg. Bármi legyen is az ou; *-os hang, az ugorra csak nyílt *ä-t tehetünk föl. . keszeg ~ vogT. k sdr\~ osztjDN. kos3 [?o]; tél (ételét) n* vogT. täi *a <**> osztjV., Vj. pld% *o és *a. A tél szóban előugor *ä van, vö. fi. tálvi « *ä). d) Egy példám van a következő megfelelésre: kel- ~ vogT. koäl- *ä ~ *a r~> osztjV., Vj. keùH- *ü, származékban *o ry *ü is. A lapp és a mordvin megfelelők tanúsága alapján a szóban eredeti *ä van (ITKONEN: FUF. XXXI, 171). II. a)l. Az I. alatti csoportokkal ellentétben az ugor *ä-t a vogulban már nem *ä, hanem egy fokkal zártabb hang: *e képviseli. Egy példában egyezik vele az osztják is: név (~ neve) ~ vogT. nem *é ry *e e^ osztjV., Vj. n£m\ *e. A magyar szónak MELICH (MNy. XXIV, 40) a nyelvtörténeti korban *ni vagy *niy, változatot tesz föl a tatárjárás előtti Nuetlen (= Nüetlen < *Niëtlën) adatok alapján. Ha megállapítása helyes, akkor nem ugor *a-ből, hanem *e-ből kell kiindulnunk (ennek is megfelelhet a vog., osztj. *e) ós akkor az is forma az ősmagyarban zártabbá válással keletkezett volna. —Ide tartozik még az osztják tag nélküli érint ~ vogÉ. sarätäli [*ë = *e]; mez <•*> vogT. mes- *ë; nevet cv vogT. mößa-l *&. a)2. kedv ~ vogSzo. kant [? *g], a kikövetkeztetett hang a kisszámú adat miatt bizonytalan ^ osztjJ. kant [*a]. b)l. A vogul egy fokkal zártabb, mint a magyar. Az osztják ezen felül még labializációt is mutat: egér^ ^ vogSzo. tarfker *& ~osztjVj. iorjk'dr' *ö; fej ry vogT. p~rj *z; kés ~ vogÉ. kasäj [*ë = *?]. A fej szóban (fi. pää) előugor *ä-t tehetünk föl. b)2. ev(es) ~ vogT. sei [? *?] ~ osztjVj. o%" *ö ; nyél (^ nyelet) ~ vogT. nel *c ~ *e ~ osztjV. nőt *o. — STEINITZ (1. fent) szerint itt az obiugorban *ö lenne. c) A vogul a magyarnál egy fokkal zártabb, az oszt jakban *ü van: tegez ~ vogSzo. tàßD [*ë] ~ osztjV., Vj.pyaí *ü.