Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Manysi szövegmutatványok 23

Manysi szövegmutatványok 1957—8 telén alkalmam volt Leningrádban főleg manysi diákoktól szótári, nyelvtani és szöveganyagot följegyezni. A szövegek túlnyomó többségét magnetofonszalagra is fölvettem. Utamról és gyűjtésem eredményeiről beszámoltam a Magyar Nyelvtudományi Társaságban 1958 májusában (nyomtatásban megjelent: I. OK. XIII, 453—6). Tekintve, hogy más irányú elfoglaltságaim miatt gyűjtésem sajtó alá rendezése még évekig elhúzódhat, az alábbiakban közreadok minden jelentősebb adatközlőmtől egy-egy rövidebb szöveget, hogy az általam megismert nyelvjárások — ha szemelvónyesen is —• bekerüljenek a tudomány vérkeringésébe. Alábbi mutatványaimhoz nem mellékelek bővebb hangtani és nyelvtani leírást (az majd a megjelenendő kötet feladata lesz), mindössze egy-két rövid utalásra szorítkozom. A szövegek a következő nyelvjárásokból valók: Északi nyelvjárások Szoszvai nyelvjárás. Főleg MUNKÁCSI (É.) és KANNISTO (Szo.) följegyzéseiből ismeretes. Az új irodalmi nyelvnek is ez az alapja. Az említett kutatóktól eltérő módon jelölöm a nyíl^hosszú o-t: 5 ( — MŰNK. á, ő, KANN, Ö), jelölésmódom egyébként megegyezik a finnugor nyelvészeti irodalomban használatos jelekkel. Szigvai nyelvjárás. Noha REGULY és MUNKÁCSI is gyűjtött a S zig va mentén, nem különítik el a többi északi nyelvjárástól. KANNISTO sem jelzi külön nyelvjárásnak. LAKÓföljegvzései(NyK. LVII, 14—72; ALH.VI, 347—423 és külön a Nyelvtudományi Értekezések 8. számaként: Északimanysi nyelvtanulmányok, Bp. 1956) egyetlen, de eszményien kitűnő adatközlőtől, E. J. ROMBANGYEJEVÁtól valók. A nyelvjárás legjellemzőbb vonása (valószínűleg újabb fejlemény), hogy benne a k hang palatális magánhangzók (i, ë, ë) előtt t'-re változott. A nyelvjárás e sajátságáról különben LAKÓ nem emlékezik meg. Ennek az a magyarázata, hogy ez az ejtésmód nem mindenkinél általános, és mivel az irodalmi nyelvben k-t írnak ós ejtenek, azért Rombangye jeva LAKÓ manysi tanulmányai során megtartotta az utóbbi ejtésmódot. Obi nyelvjárás. Ebből a nyelvjárásból eddig még nem jelent meg semmilyen mutatvány. STETNITZ (ÖESA. 1937: 245, 2. jegyz. ós WogVok. 2, 2. jegyz.) jelzi ugyan, hogy e nyelvjárásból is rendelkezik saját följegyzésekkel, de ezeket nem tette közzé. Legfőbb hangtani jellemzői: a chantiból jól ismert A és A' megléte, egyes falvakban az s fonéma az s mellett, az infinitivus -ke végződése a Szi. és Szo. -kwe helyett. Az északi nyelvjárások olyan közel állnak egymáshoz, hogy a beszélők minden nehézség nélkül megértik egymást.