Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az o~a hangviszonyhoz 369

AZ 0 ~ A HANGVISZO.N YH0Z 371 1. Az Oklevélszótárból a következő adatokat idézhetem: 1224/1317: Waras; 1225: Karachan; 1310: aldamas; 1435: Wylagas; 1439: Pohárnak; 1462: arakya (árokja); 1463: yarmas; 1524: Tarnak; 1601: hájlag (hályog); 1603: Agaston; 1662: Tálnak; 1684: kárálhatja (karolhatja). Adatok a kódexirodalomból:3

JókK.

21: habarolatlan (NySz.); 30: czappa/akual (Losonczi); BócsiK. 75: halalasoc (Losonczi); MünchK. 34: iarmamat (NySz.); GuaryK. 93: langaz ki; NádK. 9: zalaga; 184: zerzaamat; 536: Annac vtannac; PéldK. 71: batarwltatvan fDeme); LobkK.: 196: álnak; 279: alnakfagnak; 261: agafton; 299: lángos; 1: álmát; 215: imaran; 246: fe saZaííaí (Simonyi); 272: láncokat (Losonczi); LányiK. 415: byzonytajfak (Losonczi); DebrK. 448: zamath (Losonczi); KrisztÉ. 25: alnakfagos (Deme); LázárK. 32: alnaclagimat; 40: leanyadra; 43: alázató ff agat; 274: alnakfagh; 228: nyomoruffagamban (Deme); TelK. 72: almot (Inotay); BodK. 19: vádoló; 15: lángos (Deme); VeszprK. 52: latagat; TihK. 166: almadade; 28: uaras; 166: almát (Kausch); KrizaK. 360: ymaran (Deme). Más adatok a XVI. századból: 1572: Nogj/agad (5x egy levélben, melyet TÖEÖK GÁBOR közölt, vö. MNy. LIV, 139); 1584: Kapastaskerthben (Űriszék 74); 1585: jobbagyath (uo. 213); 1586: jozagatt (uo. 217); zalaghba (uo. 218). Adatok a XVII. századból: Magyari I.: kowaczalak ki; álnokságokat (Gáti); Telegdi M.: alnaksagba; válogatást (Gácsér); MonTME.: Jármas (NySz.). Sok adatot közölhettem volna még a váras, zálag szavakra, amelyek igen gyakran fordulnak elő a-s formában. Ugyanez áll a láng szó ragos és képzős származékaira (vö. NySz.): lángos, lángaz stb. Az itt felsorakoztatott adatok közül BENKŐ is említi a XVIII. századból az álom, a láng, a kár, a lánc és a szám szó különböző származékait, a hábaradás-t, a jármas-t, az utánnak-ot, a válogat ós a váras szót. Kétségtelen tehát, hogy a XVIII. századi íróknál talált a-s szavaknak egy része nem kitalálmány, nem téves alak, hanem megőrzött régiség, s maga az á utáni a-zás is régi hagyományokra vezethető vissza. , 2. Azokban a nyelvemlékekben, amelyekben az a-s szavak a-ja á utáni helyzetű, többnyire más helyzetű a-s szavakkal is találkozunk. Erre maisok példát említett LOSONCZI fentebb idézett kitűnő tanulmányában (utal rá BÁRCZI, Hangtört. 100, Hangtört.2

157), pl.

JókK. 1: appaftalak; MünchK. 31: galambac; 84: haznas; stb. Még néhány példa saját gyűjtésemből: GuaryK. 25: aran'as; 32: fogl'ac; NádK. 70: maft; 536: cadalcodnac vala; ÉrdyK. 319: palogarok; 140: aflapattyaban; VeszprK. 13: rokon; 37: vaczara; 39: gondadat; 88: kaponiaiat; stb. DEME gyűjtéséből: BodK. 5: vakondokhoz; BirkK. 4: megbatorohan; 8: hallamo/bol; KrisztÉ. 36: paganok; KrizaK. 84: adattakrul; LázárK. 162: nagiab; PéldK. 18: hagyom; PéldK. 48: yzzanyofagoknak, stb. (vö. Nyelvatlaszunk 170—1); Akarattyak (IMRE SAMU, Szabács 56). A TÖRÖK GÁBOR által közölt XVI. századi levélben egymás mellett található a már említett nagyságod és ilyenek: paranczalattiat, tartazo, tiltatta, ííasarnapa. 3 A

közölt adatok részben saját gyűjtéseim, részben a következő feldolgozásokból valók (szöveg közben csak a szerzők családnevét emlitem): DEME LÁSZLÓ, Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái; GÁCSÉR MIKLÓS, Telegdi Miklós Nyelve: NyF. 18. sz.; GÁTI BÉLA, Magyari István nyelvi sajátságai; INOTAY ILONA, A Telekikódex Szent Anna legendájának nyelvi földolgozása; KAUSCH MIHÁLY, A Tihanyi-kódex nyelvezete; LOSONCZI ZOLTÁN: MNy. XXIII, 28—32; SIMONYI KÁLMÁN, A Lobkowitzkódex hang- és alaktani sajátságai. 14*