Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai észrevételek 53
54 FOKOS DÁVID egyébként is — miként az névmásunk esetében is tapasztaljuk — a magánhangzók tekintetében a „szabályosnál" (vagyis más szófajoknál igazolhatóknál) szélesebb körű váltakozással kell számolnunk. Jelentéstani tekintetben csak a zűrjén alakok határozószói jelentése I szorul bizonyos magyarázatra. Azonban tudjuk, hogy névmások gyakrabban használatosak határozószói szerepben (1. pl. NyK. LVIII, 66) ós éppen a zürj. ta, ti is lehet határozószó is (pl. Pr. ti vojtiste, ta voitiste VolksdKomi 321 'ott csöppen, itt csöppen'). A m. névmás z-je névmásképző (1. UA. 290, LEHT., AblS. 392, EtSz. 198, LAKÓ: ALH. I, 348), a cser. és mdv. alakokban a m. közópfokkópző megfelelője járult a névmástőhöz (1. pl. UA. 282, PAAS.: FUF. VI, 116), a votj. otin stb. alakokban a régi locativusi -t rag őrződött meg (1. WICHM.: FUF. XVI, 158), végül a szám. am-beli m ősi névmáskópző (1. LEHT.: i. m. 387—8). (Talán érdemes megemlíteni, hogy — a későbbi eredetű m.< a, e alakok kivételével sem az a-, sem az e- névmástő nem fordul elő a fgr. nyelvekben önállóan, ragtalanul vagy képző nélkül.) A votj. oti 'arra felé, oda felé' LAKÓ szerint a zürj. eti 'erre' szóval •egyezik (ALH. I, 80); UOTILA is (W.—UOT. 41) a zürj. e- névmáshoz vonja a, votj. otin 'dórt' szót. Az egyeztetés ellen hangtani szempontból nem lehetne kifogást emelni, mert a zürj. e-nek sokszor felel meg votj. o (1. pl. WICHM., Vok. 79, ITK.: FUF. XXXI, 306, 312), de ellene szólnak a többi rokon nyelv idetartozó alakjai, továbbá az eltérő, sőt ellentétes jelentés ('erre' — 'arra'). WICHMANN (WChr. 647) az otin stb. alakokhoz sorolja a Gl. ijse, MU. ijse, ötse 'solcher (wie jener)' névmást is, de ez a névmás valójában a zürj. emutató névmás családjába tartozik, ahogyan WICHMANN eredetileg is gondolta (1. WICHM., Vok. 81) és ahogyan ideszámítja PAASONEN (FUF. VI, 116), UOT. (W.—UOT. 41) és TOIVONEN (SKES. 33) is. Ebben az esetben ti. a votj. közelre mutató itse névmás szemben áll a távolabbra mutató névmással: votj. (WICHM., WChr. 821) M. J. sijse 'solcher, von jener Art' [bár a Gl.-ban van (WICHM. UO. 945) tatss 'solcher, von dieser Art' névmás is], másfelől az«'(~ Kaz. e), e ~ e hangváltakozás ós megfelelés is igazolható (vö. WICHM. i. m. 59, 61, 71, 72, 82). [MuNKÁcsinál a megfelelő alak: Kaz. ecá 'olyan, olynemű; solcher (wie jener)', amelyet ő — tévesen — a Sz. sica, Gl. soca 'olyan; solch (wie jenes)' alakokkal azonosít. Az 'ilyen' jelentésű névmás alakja nála taca, Sz. taca.] A cser. adattal kapcsolatban megjegyezhető, hogy BEKÉ (NyK. XLII, 227) umbal helyett előbb más cseremisz szóval próbálta az névmásunkat rokonítani, utóbb azonban (NyK. XLV, 350) tévesnek nyilvánította ezt az egyeztetését. Névmásunkat indoeurópai névmással is kapcsolatba hozta JENSEN (Hirt-Festschr. II, 176) ós COLLIJSTDEK (Indoural. Sprachgut 57). SETALA: JSFOU. XXX/5, 33 (m., mdv., cser., votj., szám.), HAJDÚ: NyK. LV, 68, ALH. IV, 28 (ugyanígy), BUDENZ, MUSZ. 761 (m., cser., mdv., votj., de részben másképpen is), SZINNYEI, NyH.7 58 (m., mdv., cser., votj., de részben másképpen is); PAIS: MNy. L, 318—9, BÁRCZI, SzófSz., BEKÉ: NyK. XLII, 227, XLV 68 (m., mdv., votj., cser.), FOKOS: MNy. LIV, 348 <m., zürj., votj.). ibőr 'coriurh, pellis, tergus, tergum, cutis, cuticularis, byrsa; Haut, Feli, Ledér' [XIV. sz. v. ber BesztSzj.; bwr JordK., bur Mel. 1568].
