Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - B. Lőrinczy Éva: Vértes Edit „A keleti-osztják névmásragozás” című kandidátusi disszertációjának vitája 153

154 ISMERTETÉSEK, SZEMLE csak e választott nyelvjáráscsoportot érintik, hanem szerzője a névmásragozás keletkezésére vonatkozólag a többi osztják nyelvjárást is vallatóra fogja. A vitára bocsátott dolgozat első részében külön-külön tárgyalja a jugáhi, a tremjugáni, a vachi és a vaszjugáni névmásrendszereket. E leíró jellegű tárgyalást, amelyben a szerző alaposságáról, jó rendszerező képességéről, erős kritikai érzékéről I és jó osztják nyelvi ismereteiről tesz bizonyságot, második fejezetként a keleti-osztják I névszók ragozásának igen érdekes leírása követi, melyben a jelölt több olyan nyelv- J tani részletre hívja fel a figyelmet, amelyről eddig nem sokat tudtunk. — A harmadik I fejezetben összehasonlítja a névszók és a névmások ragozását". Munkájának ez a része I valamennyi osztják nyelvjárásra tekintettel van, s lényegében itt találjuk a disszer- * táció legfontosabb mondanivalóit. , Bár az értekezés szerkezete, a példaanyag rendszerezése ellen nem emelhet ) Kifogást, s a szerzővel a legfontosabb következtetések igazában, illetőleg valószínűségé- I ben is egyet ért, úgy véli, hogy a dolgozat egyes tételeivel mégis vitába lehet, sőt oppo- ] nensi tiszténél fogva vitába kell szállnia. HAJDÚ PÉTER mindenekelőtt egy látszólag külsőséges, de lényegében a nyelv- 1 szemléletet és a módszert is érintő kérdésre hívta fel a figyelmet. A jelöltnek bizonyára fáradságos munkájába került KARJALAINEN és PAASONEN diakritikus jelekkel alaposan megtűzdelt adatait, mondatait esetleg több ízben is leírni, s a diakritikus jeleket a több, • mint 400 lapos értekezés szövegébe berajzolnia. Szerinte egyszerűbb lett volna az osztják I mondatokat a STEiNiTztől kidolgozott kulcs szerint egyszerűsített formában közölni. Úgy gondolja ugyanis, hogy a túlbonyolult naturalista lejegyzési mód.sokszor eltakarja I a lényegest s kiemeli a lényegtelent, az egyszerűsített átírás pedig a nyelvi jelenségek I helyes < megértését is megkönnyítheti. Megjegyezte HAJDÚ PÉTER, hogy az aprólékos mikrofilológiai munkára, amely a diakritikus jelek pontos és hű átvitelében különösen bőséges teret kapott, általában nagy gondot fordít a szerző. Ezzel az egyébként hasznos módszerrel sok érdekes és fontos részleteredményre jut, néha azonban — véleménye szerint — egy-egy probléma jelentőségét eltúlozza. A következőkben az opponens konkréten rámutatott néhány szerinte ilyennek ítélhető részletre. VÉRTES EDIT kiváló kutatói erényeiről tanúskodik a keleti-osztják nyelvjárások névszóragozását tárgyaló fejezet is, melynek érdeme, hogy elsőnek ad részletesebb, összefüggő képet a nyelvjárások esetragozásáról, s hogy sok érdekes, más nyelvjárásból nem ismert jelenségre mutat rá. Különös figyelmet érdemelnek a -pa, -pá lativusraggal, a -na/m suffixummal, az instrumentális-comitativus ragjával kapcsolatos észrevételei, noha ezek közül egyik-másik HAJDÚ PÉTER megítélése szerint még ezek után is alaposabb elemzésre vár. Részletesebben is rámutatott például a V. és Vj. nyelvjárás jelölt accussativusával kapcsolatos problémákra: véleménye szerint az adatok nem vallanak az accusativus rag létezésére. Legjobb esetben egy kialakulóban levő accusativus ragról beszélhetünk. Érdeklődésre tarthatnak számot a jelöltnek azok a megállapításai, amelyek az M osztják névmásrendszerek kialakulására vonatkoznak. VÉRTES EüiTnek az északi-osztják névszóragozás és névmásragozás ősiségéről vallott nézete viszont még közelebbi magyarázatra szorul. Miután még néhány kisebb részletkérdéshez fűzött megjegyzést, megállapította HAJDÚ PÉTER, hogy a jelölt értekezése az igen hézagosan ismert keleti-osztják nyelv- I járások nyelvtanához, elsősorban a névmások és a névszók ragozásához igen jól felhasználható, megbízható és fontos alak- és mondattani adatokat közöl. A leíró jellegű I összeállítás módszeres, s a jelölt rendszeres, fegyelmezett gondolkodására vall. A rendszerezésen túlmenően általános és részleteredményei, magyarázatai leleményességére, ötletességére mutatnak. Az értékes dolgozat alapján melegen javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy VÉRTES EoiTnek a kandidátusi címet ítélje oda. HAJDÚ PÉTER opponensi véleményéhez még egy rövid függeléket fűzött. Jelentésének megírása után kapta ugyanis kézhez TYERjosKiNnak a vachi-osztják iskolások számára írt, ez évben megjelent ábécés könyvét. A könyv a keleti-osztjákok új irodalmi nyelvén jelent meg, melynek alapja a vachi nyelvjárás. Már felületes átlapozás alapján is úgy véli, hogy a jelölt — aki eddig még nem juthatott hozzá e könyvhöz — értékes adatokat nyerhet belőle a mai vachi nyelvjárásra vonatkozólag. Miután e megállapítását néhány konkrét jelenség bemutatásával illusztrálta, megjegyezte, hogy ennek a különben kis terjedelmű szöveggyűjteménynek a jelölttől való feldolgozását — noha ez a dolgozat eredményein lényegesen nem igen változtat majd — nagyon célszerűnek találná. Az opponensi vélemények elhangzása után a hozzászólásokra került sor.