Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - László Gyula: cirill (ism.) 136

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 137 a komi föld lakói az első évezred elején maguk is kezdik gyártani a bronzeszközöket. Igen fontos számunkra a vas megjelenése, mert ezt jelölő szavunk a közös finnugor szókincsből való. A vas használatát — a könyv szerzői szerint — először az Usztj Vim közelében talált telepen figyelhetjük meg. A felhasznált nyersanyag nem bányászott vasérc volt, hanem úgynevezett gyep vas, vagy mocsárvas. Úgy látszik, hogy ez a tény elvezet minket közös finnugor szavunk eredeti értelmének megfejtéséhez. Ugyanis eddig, hol kimondva, hol elhallgatva, de igen zavaróan hatott az a kérdés, hogy miként lehet finnugorkori alapszó a vas, amikor elterjedésével csak az I. évezredben számolhatunk, amikor is *— a feltevések szerint — a finnugor egység már régen megszűnt. Erről a kérdésről itt csupán röviden a következőket szeretném elmondani. Legutóbb TOIVONEÜST (JSFou. LVI, 17) hajlandó volt többi fémneveinkkel együtt a vas szót is csupán anyagot jelentő szónak vélni, amely tehát nem jelentette még a feldolgozás ismeretét. Ezzel a megállapítással TOIVONEN újabb adalékot vélt szolgáltatni az uráli őshaza= feltevéséhez, lévén az Uraiban sok, gazdag felszíni fémlelőhely. Úgy vélem, hogy vas szavunk valóban nem jelentette kezdetben a feldolgozás ismeretét, hanem a mocsarakban, lápokban, tavakban megfigyelhető barnás vasréteget neveztük ezzel a seóval. Kell-e bizonyság arra, hogy a halász népek nyilván jól ismerték vizeik s területük természeti jelenségeit? Ezzel kiküszöböltük azt az időrendi nehézséget, amely a közös alapnyelv kora és a' vas (jelentéstágulással: fém) felhasználásának kora közt mutatkozott. Még hosszú ideig nem a bányászott vasérc, hanem a gyepvas volt a meginduló vasművesség nyersanyaga. Így példának okáért korai Árpádkori vasművességünk is elsősorban ezt használta (SZABÓ GYÖRGY szóbeli közlése). A komi föld leleteit figyelve tehát egyik igen fontos finnugor műveltségi szavunk eredeti jelentése felé közeledtünk, de ezzel egyúttal távolodtunk a szó földrajzi elhatárolásától.- A mocsárvas természetes képződmény, mindenütt megtalálható ahol előfeltételei megvannak, semmi okunk sincsen tehát arra, hogy ToivoMENt követve a szó keletkezését a fémben gazdag Urálhoz kössük. Mindössze annyit jelent, hogy az a nép, amelynek nyelvében kialakult, élénken figyelte á vizek természetét. Most készülő őstörténeti mimkám,ban továbbszövöm az itt felvetett gondolatokat. Visszatérve a komi föld történetét tárgyaló ix^űre, igen nagy jelentőségűnek, tűnik a-szerzőknek az a megállapítása, hogy a fémek kezdeti megjelenése még hosszú ideig nem alakította át a terület gazdasági képét s a társadalom anyagi alapja itt még sokáig a vadászat-halászat maradt. Bár a földművelésnek még sok ideig nem találjuk nyomát, az említett vicségdai telepen olyan csontanyagot találtak, amely disznótartást sejtet (i. e. VI. század). Mivel a telepen más nyomok is a kámamenti művelődés kisugárzásáról tanúskodnak, a szerzők a disznótartást is onnan származtatják. Valóban a korai ananyinoi gorodisosékben meg is találjuk az ezt igazoló nyomokat. A szerzők úgy vélik, hogy ebben az időben indul meg a kámai népesség felszivárgása az északibb területekre s az edényművességben tapasztalt jelenségek alapján azt is kimutatják, hogy az itt talált régi lakossággal keverednek. Lényeges megfigyelése a szerzőknek az is, hogy továbbra is csak a mai komi terület nyugati részein találunk sűrűbben lakott gócokat. Ehhez a következőket szeretnők hozzáfűzni. Régebben (pl. HUDJAKOV: MatGAIMK vip. 2. Lgd. 1933) megfigyelték már azt a jelenséget, hogy az ananyinoi bronzok a műveltség közvetlen peremterületeiről hiányoznak, míg távolabb ismét feltűnnek. Ebből arra következtetett éppen HUDJAKOV, hogy az ananyinoi társadalom a szomszédságában lakó prémvadász nemzetségeket közvetlenül zsákmányolta ki, míg a távolabbiaktói cserével szerezte meg a prémet. Úgy látszik, másról van szó: a közvetlenül csatlakozó őserdei teiületek hosszú ideig lakatlanok .maradtak, viszont a távolabbi, de településre alkalmas folyóvölgyek lassan telítődtek az ananyinoi műveltség területéről felszivárgó népességgel. A régészeti leletek áttekintése után a komi terület őskori népességének származási kérdéseit vetik fel a szerzők. Úgy vélik, hogy az edénykészítés módja és díszítése alapján meg lehet állapítani, hogy a legrégebben benépesült vicségdai terület lakossága a Szuhona völgyén keresztül a Felső-Volga újabb kőkori lakosságából szakadt ide. E tekintetben a szerzők tehát M. E. Fossz (MIA. 29) és A. JA. BRJUSZOV (Ocserki po iszt. plemen evrop. csaszti SzSzSzR v neol. ep. Moszkva, 1952) megállapításait és. elterjedési térképeit követik. Ez időtájt — folytatják a szerzők —, de még inkábh későbben, a Vicsegda és Káma közti lakatlan területen csak a Keltma, Sziszola völgyébe hatolhattak fel a kámai vadászok. Ez a felhatolás az ananyinoi időkben erősödik meg, de csak a vadászok ideiglenes szállásterületeivel s nem állandó népességgel számolhatunk. Az alsó és középső Pecsora vidékének műveltsége eltér mind a vicsegdaiakétól, mindpedig a lassan északra hatoló kámaiakétól és az Ob vidékével tart rokonságot. A vicsegdaiakat illetően a könyv SZEREBRENNYIKOV véleményét képviseli (ALH. VI,