Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Radanovics Károly: Ural-Altaische Jahrbücher (ism.) 125
128 ISMERTETÉSEK, SZEMLE azonban nem lehet azonos a -t többesjellel, mivel az előbbinek a chanti nyelv északi nyelvjárásában -l- a megfelelője (so%lam 'meine Pelle'). 4. WALTHER WÜST: Ein weiterer idg. | finnisch-ugrischer Zusammenhang? (135-8). WALTHER WÜST a fi. soida 'klingen, lauten, tönen' ~ m. zaj 'Geräusch, Lärm' stb. szókat az ieur. *soito 'Zauberei, incantatio' (norv.—dán seid 'Zauberei', litv. saitas 'Zeichendeuterei') szóosaláddal veti egybe. 5. GÜNTER STIPA: Der gegenwärtige Stand der Finnougristik in der Sowjetunion (139—46). A szovjet finnugrisztika mai helyzetéről, főbb eredményeiről nyújt rövid tájékoztatást. 6. Y. H. TOIVONEN: Ung. táj (147—8). A szerző a m. táj szó etimológiai megfelelőjéül a lapp (LIND. — ÖHRL.) taiw, taiwa 'locus, tractus' szót ajánlja. 7. WOLFGANG SOHLACHTER: Lappische Passivsyntax IL (149—71). Dolgozatában SCHLACHTER a szenvedő ige és mondata közötti kölcsönös viszonyt teszi vizsgálat tárgyává. XXVII. kötet. 1955. 1. BJÖRN COLLINDER: Remarks on Linguistic Affinity (1 — 6). A szerző a nyelvrokonság mibenlétével, az uráli és az altáji nyelvek rokonságának problémájával, valamint az alapszókincsnek a nyelv életében való jelentőségével foglalkozik. 2. VALTER TATJLI: On Foreign Contacts of the Uralic Languages (7—31). TAXTLI elfogadja D. V. BTTBRIH kontaktus-elméletét az uráli nyelvek eredetéről. Azt vallja, hogy az a felfogás, amely szerint a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonsága érintkezések és kölcsönös egymásra hatások eredménye, sokkal termékenyebb, mint a közös alapnyelvből való eredeztetésük feltevése. A szerzőnek ezzel, az összehasonlító-történeti módszerrel ellentétes nézetével természetesen nem értünk egyet. A dolgozatnak számunkra legérdekesebb részei azok, amelyek az egyes uráli nyelveket ért idegen (altáji, ieur. stb.) szerkezeti hatásokról szólnak, bár az idegen nyelvi hatásoknak kissé nagy jelentőséget tulajdonít a szerző. 3. ERKKI ITKONEN: Die Herkunft und Vorgeschichte der Lappen im Lichte der Sprachwissenschaft (32—44). EBKKI ITKONEN szerint a lapp nyelv a korai ősfinn alapnyelvnek egyik nyelvjárása volt, amelyben semmiféle ,,protolapp" vonások nem őrződtek meg. Az arktikus természet és a rénszarvastenyésztés körébe tartozó szavak meglehettek a legközelebbi rokonnyelvekben is, csupán később, az életkörülmények megváltozásával vesztek ki belőlük. A komolyan számbajövő, protolappnak tartott sajátosság, a duális, E. ITKONEN véleménye szerint a korai ősfinnből való örökség. A finn—lapp nyelvi egység kezdetét a szerző a finn-volgai időbe helyezi. 4. JULIUS MÄGISTE: ZU den Femininbildungen in den ostseefi. Sprachen und im Mordwinischen (46 — 8). A mordvin nyelvben — ugyanúgy mint a finnségi nyelvekben — megvan a tendencia a nőnévképzők létrehozására. Ugyanis a mordvinban egyes 'nő, asszony' jelentésű főnevek agglutinációval nőnévképzőkké váltak. 6. JULIUS VON FARKAS: Bemerkungen zu der ungarischen historischen Formenlehre IV. (61 — 93). A szerző eme tanulmánya az UAJb. XXV. és XXVI. kötetében megjelent cikkeinek a folytatása. A dolgozat a birtokos személyragok eredetét tárgyalja. FARKAS GYULA az eddigi magyarázatoktól eltérő felfogást vall az e. sz. 2. és 3. sz. birtokos személyrag eredetéről. Szerinte az e. sz. 2. sz. birtokos személyrag, a -d, két személyes névmásnak, az *n- és a *i- kezdetű névmásnak az összeolvadásából jött létre (*nt > d). Az e. sz. 3. sz. birtokos személyrag előzményének б is a *ss személyes névmást tartja, véleménye szerint azonban az *s-ből a magyarban h(x) lett. Az ily módon létrejött -a%, -s% hangalakú birtokos személyrag a későbbiekben ugyanígy fejlődött, mint az -a%s -e% végű denominális és deverbális képzők. FARKAS GYULA magyarázatát nem fogadhatjuk el. Semmi okunk sincs arra, hogy a birtokos személyragok eredetéről vallott eddigi, helyes felfogást egy másik — kevésbé valószínű — elmélettel cseréljük fel.
