Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Vértes O. András: Hegedűs Lajos 111
114 ISMEETETÉSEK, SZEMLE ritmikus periódusokra tagolódik, s ha e periódusok egyenlőtlen szótagszámúak,. akkor a bennük levő hangok rövidülése vagy nyúlása révén természetes kiegyenlítődés következik be. Már „A magyar nemzeti versritmus kérdése"' (Pécs 1934) című dolgozata is hasonló gondolatokat vet föl; e munkácskájában különben olvashatjuk jeles költőinknek a vers születésére vonatkozó tanulságos vallomását, melyet HEGEDŰS kérésére vetettek papírra. E ritmikai kérdésekkel rokonságban vannak beszédtempó -1 elemzései (Nyr. LXXXI [1957], 223—7; Sprechtempoanalysen im Ungarischen: ZfPhon. X [1957], 8—20), valamint a szólamra vonatkozó vizsgálatai (A szólam alakulása: PaisEml. 96—-108; Experimentalphonetische Untersuchungen über Druckgruppengestaltung im Ungarischen: UAJb. XXIX [1957], 176—99). Említésre méltók azok a munkái is, amelyek az eszközfonetika módszere i t ismertetik (Elektro-akusztikai berendezések a beszéd- és nyelvjáráskutatás szolgálatában. Budapest 1941. [MNyTK. 62.]; Palatogramm-mérés: NyK. LI [1941—3], 64 kk. Eszközfonetika a Nyelvatlasz szolgálatában: MNyM. 221 kk.; Experimentál Phonetics in the Service of the Linguistic Atlas: ALH. V [1955], 185 kk., 369 kk.; The Work of the Phonetic Laboratory of the Institute of Linguistics of the Hungárián Academy of Sciences (1949): kny. a SEVEE POP szerkesztette „Instituts de Phonetique et Archives phonographiques" című kötetből. Louvain 1956, 245—68). Népnyelvi gyűjtésének megjelent anyagából kiemeljük e két kötetét: Népi beszélgetések az Ormánságból. Pécs 1946; Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Budapest 1952. Számos nyelvjárási szövegét olvashatjuk a Magyar Népnyelv, a Magyar Nyelvjárások ós a Magyar Nyelvőr lapjain. Különösen nagy értékűek nyelvjárási (és köznyelvi) . h a n glemezei. Mintegy másfél—kétezer hanglemezének egy része az idők viharának áldozata lett, de a megmaradt anyagot is igen becsesnek kell tárta-; nunk nemcsak a nyelvjáráskutatás, hanem a fonetikai — s majdan a hangtörténeti — kutatás szempontjából is. Ezeknek a szövegeknek a gyűjtéséhez nemcsak szaktudás kellett: szükség volt HEGEDŰS LAJOS szívósságára, akaraterejére, áldozatkészségére. Hányszor rótta az .utat messzi falvakban, görnyedezve a fonetikai eszközök súlyos terhealatt, hogy megörökítse a magyar beszédet késő nemzedékek számára! Tudjuk, hogy ilyen útjai is hozzájárulhattak korai halálához. * Nem is olyan régen — egy beszélgetésünk folyamán — a nyelvtudománya nak egy V. századi művelőjét említette. Most, mikor a beszédszünetek kutatója elérkezett a nagy beszédszünethez, a legnagyobbhoz, azt kívánjuk neki, amit ez a másfélezer év előtti szerző is hőn óhajtott: ,, . . . pacem . . ., pacem quietis, pacem sabbati, sabbati sinevespera" (S. Aurelii Augustini Confessionum libril lib. XIII., cap. XXXV.). , • VÉRTES 0. ANDRÁS