Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Antal László: Megjegyzések Kenneth L. Pike „egyesített” elméletéről 403
ANTAL LÁSZLÓ tak,2 hogy azok birtokában elvileg szilárd alapon határolhassuk el a nyelvtudományt mindattól, amit a nyelv társadalmi-, jel- és rendszer-jellegével tisztában nem levő XIX. század — a konkrét kutatás terén elért hatalmas és időálló eredményei mellett — abba beleerőltetett, mikor a nyelvet a kultúra épp olyan természetű termékének hitte, mint pl. az irodalmat, s így mindig csak azt kutatta, hogy mi köti össze azt a kultúra egyéb megnyilvánulásaival, •és sértőnek találta volna a nyelvtudomány és a többi humanióra közötti különbség gondolatát.3 A nyelvtudomány tagolódását az amerikai nyelvészek pedig — meglehetősen nagy egyöntetűséggel — az alábbi módon képzelik el. a) Prelingvisztika. A nyelvtudománynak ez az ága foglalkozik a nyelvészt érdeklő fizikai, biológiai és pszichológiai kérdésekkel. Ilyenformán a prelingvisztikába tartozik a kísérleti fonetika és a nyelvpszichológia. b) Mikrolingvisztika. Ez a szűkebb értelemben vett nyelvészet, mely a nyelvek szinkronikus és történeti vizsgálatát, valamint az összehasonlító nyelvészetet foglalja magába. c) Metalingvisztika. A nyelvi jelek értékével foglalkozik, tehát a tradicionális jelentéstant pótolja. De túlmegy azon, mert megfeleléseket keres a népek fogalomvilágának a nyelvben megfigyelhető sajátságos tagolódása és az illető nép kultúrájának egésze között. Mint látjuk, a mikrolingvisztika fedi nagyjából azt a területet, amit SAUSSURE nyomán mi, európai nyelvészek belső nyelvtudománynak nevezünk. Csak helyeselni tudjuk, hogy az amerikai felfogás is a nyelvtudomány legbensőbb ügyének tekinti a történeti és összehasonlító nyelvészetet, hisz tudjuk ós valljuk, hogy egy nyelv teljes feltárása csak nyomon követhető történelmi útjának legteljesebb figyelembe vétele esetén végezhető el, sőt, a feltárás sikerét döntő mértékben befolyásolj tény, hogy mily messze és milyen teljességgel követhetjük nyomon a nyelvek útját a távolba vesző múltba. Az alábbiakban viszont az amerikai általános nyelvészetnek egy egészen sajátos kísérletét szeretnénk bemutatni, mely a nyelv és az emberi társadalom •életének egyéb vonásai között meglepő módon kíván összefüggést teremteni. 2. Az amerikai nyelvszemlélet lélektani alapja a behaviorizmus. Ez az irányzat kétli, hogy az agy működésébe — s így annak nyelvi tevékenységébe is — valamiképpen bepillanthatnánk, ezért a pszichológia tárgyaként az ember születésétől haláláig megfigyelhető mindennemű megnyilvánulását, azaz a szó legtágabb értelmében vett viselkedését szabja meg. A behaviorizmus .SAPIK, BLOOMFIELD ós TWADDELL nyomán lett uralkodó lélektani alapja az amerikai nyelvfelfogásnak. Az eddigi próbálkozások során azonban KENNETH L. PIKE nevéhez fűződik a legátfogóbb kísérlet arra nézve, hogy teljes egészében a viselkedés általános elméletébe épülő nyelvszemléletet alakítson ki.4 2 Világosan kifejezésre jut az axiomatikus igény BLOOMEiELDnél (A Set of Postulates for the Science of Language. 1926.), még tudatosabb BüHXEitnél (Sprachtheorie. 1934.) s a legkövetkezetesebb HjELMSLEvnél (Prolegomena to a Theory of Language. 1953.). 3 A nyelv és a felépítmény-kategóriák azonosítása világosan kitűnik PAUL „Prinzipien.. . "-jenek előszavából. A kettő közötti különbség gondolatától való elzárkózásban bizonyára szerepe volt SCHLEICHER vulgáris-természettudományos koncepciójának, melyhez képest a pauli kultúrkoncepció — függetlenül attól, hogy nem volt kellően differenciált — mégis csak előrehaladást jelentett. 4 KENNETH L. PIKE, Language in Belation to a Unified Theory of the Structure of Humán Behavior. Parti. 1954. Summer Institute of Linguistics, GUendale, California.
