Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Meggyes Klára: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei X–XII. (ism.) 503

506 ISMERTETÉSEK — SZEMLE Kívánatos a „budapesti iskola" helyes módszereinek alkalmazása más nyelvcsaládok, tehát a szláv nyelvek vizsgálatában is. A szlavisztikai lexikológia eddigi gyakorlatának egyik hiányossága, hogy kevés az egy-egy szónak vagy szócsoportnak szentelt monografikus cikk. A jövevényszavak vizsgálatában feltétlenül és a legteljesebb mértékben figyelembe kell venni a korábbi kutatásokat is. Az egyes szavak irodalmát legalább három oldalról kell szemügyre venni, ti. az átadó, az esetleges közvetítő és az átvevő nyelv szempontjából. Ezenkívül nem szabad elhanyagolni azoknak a nyelveknek az etimológiai szakirodalmát sem, amelyekben a kérdéses jövevényszó vagy -réteg szintén megvan. A jövevényszavak kutatásában megszokottabb az átvevő nyelvből kiinduló aszeendens tárgyalásmód. Ehhez az átvevő nyelv minél tökéletesebb és sokoldalúbb ismerete szükséges. Figyelembe kell venni a jövevényszavak stilisztikai vonatkozásait is. A szövegemlékekre kell támaszkodni, de a szótári dokumentáció sem mellőzhető. Az alaki vizsgálatok mellett gondot kell fordítani a jelentéstani mozzanatokra is. A továbbiakban GÁLDI az átadó és a közvetítő nyelvek, valamint a tükörszavak és tükörkifejezések problematikájával foglalkozik. A jövevényszavak vándorlása nemcsak nyelvtörténeti, hanem történeti megvilágítást is igényel. c) SÍPOS ISTVÁN: Népdalok a magyarországi szlovák nyel vj á r á s k u t a t á s b a n (203 — 30. 1.). A bükki Huták és Hátnorok mai nyelvjárása a három szlovák nyelvjárás, valamint cseh és lengyel elemek keveredéséről tanúskodik. A bükki szlovák népdalok (és szlovák, morva, cseh, lengyel stb. változataik) vizsgálata is ezt bizonyítja, vagyis: a Huták és Hámorok benépesítése nem egyszerre és nem egy helyről történt. Az első telepesek az iparilag fejlett morva területről kerülhettek ide, a morva nyelvjárás volt a bükki Huták és Hámorok alapnyelvjárása. 2. NÉMETH GYULA: Egy jász s z ó j e g y z é k a /. O r s z á g o s Levéltárban (233 — 59. 1., két hasonmással). A valószínűleg a XV. sz. végéről vagy a XVI. sz. elejéről származó szójegyzék egy köszönési formulát, étel- és italnevektt, a főzéshez, étkezéshez szükséges tárgyak és ehető húsú aljatok nevét tartalmazza. A szójegyzék jász szavainak és ezek latin vagy néha magyar megfelelőinek elemzése után a hangjelölés vizsgálata következik. A Jász Szójegyzék hangjelölésének alapja a korabeli magyar és latin hangjelölés. A szójegyzékhez való hangtani viszonyuk szerint megvizsgálja az előadó a más forrásokban előforduló jász tulajdonneveket. Ennek kapcsán kritikával ismerteti a jász. személyneveltnek eddigi, L/AMANSZKijtól és GoMBOCztól származó megfejtési kísérleteit. majd közli saját magyarázatait néhány névre vonatkozólag. A jász nyelvnek az oszéthoz való hangtani viszonya alapján levont következtetés: a jász igen közel áll az oszéthoz, a jász és az oszét két nem különösen eltérő nyelvjárás. Az oszét két dialektusa közül a digorhoz csatlakozik a jász. 3. PAIS DEZSŐ: A táltos meg az o r v o s (261 —95. 1.). A dolgozat első része a török tál 'ermüden, ermatten' és 'in Ohnmacht fallen, die Besinnung verlieren' szó családjának összeállítását tartalmazza. Ide tartozik a kikövetkeztetett török Haitié v. Haltus és a Haltiryan ~ Halturyan 'ütő, verő' — 'ütött, vert' v. 'kábultra, ájultra ütő, verő' — 'kábultra, ájultra ütött, veit' származék. A tal ige -t műveltetőjéből -ié vagy -us képzővel származik a tör. Haitié <~ Haltué > m. táltos, a taltir műveltető formából pedig -yan képzővel a *taltiryan ^M Halturyan > m. tátorján 'szélvész'. A 'szélvész' jelentésű tátorján jelentéstanilag könnyen magyarázható az 'üt, ver' jelentésű alapigéből. [Nem tartozik ide — RAPAICS nézetével ellentétben — a tátorján növénynév, ez ui. < tör. tatur 'ízleltet, ízelít' (< taty 'ízlik, édes') + yan, vö. m. ízelítő 'étvágygerjesztő.] Csupán 'szélvész' jelentésben vehettük át, valószínűleg a kunoktól. A táltos szó kb. 'sámán' jelentése többféle mozzanattal is alátámasztható. A néprajzi irodalom tanúsága szerint a táltos egyik fő jellemzője s levegőben való viaskodás. Elsősorban azonban a varázsdob veréséről kaphatta a nevét a táltos: „(dob)verő". A verés ténye számba jöhet még olyan vonatkozásban is, hogy annak a sámán volt az elszenvedője. A táltos a fehér sámán, vagyis a jó szellemek képviselője. Hatáskörébe tartozik a' gyógyítás is. Az orvos (eredetileg w-tlen: urus) szó talán a tör. ur 'üt' igével függ össze; s olyan alakulat, mint a taltié ~ taltus főnév. Jelentéstanilag is kb. hasonlóan magyarázható. A táltos szó '(csoda)paripa' jelentése a totemizmussal függ össze: a táltosnak állat (elsősorban ló) alakjában való viaskodása hiedelmével.