Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Meggyes Klára: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei X–XII. (ism.) 503

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 5Q5 kifejez. Ezek: 1. a két fogalom objektív összefüggése (a dolgok logikája), 2. az ennek közlésére szubjektív módon felhasznált nyelvi ábrázolás (a közlés logikája). E kérdés fejtegetése során ELEKÉI részletesen elemzi a logika különféle irányainak alany- és állítmány-értclmezéscit. Megállapítja, hogy az alany és az állítmány műszó kétféle értelemben való használata (állítmány 1. a. m. járulékfogalom, 2. a. m. a mondat tulajdonképpeni mondanivalója, újságoló rész) Ariszto teles zig vezethető vissza, mint ahogy a logika mint tudományág kettős természete is az ókorból eredeztethető, forrása a gör. Áóyog szó sokértelműsége. A cikk a továbbiakban a nominális predikatív szerkezetek mondatbeli szerepével foglalkozik, meghatározva a mondat, ül. szerkezet két tagja közti objektív logikai viszony típusait. Ebből a szempontból megkülönböztet megjelölőt (szubsztancia) és ennek különféle határozóit (járulékfogalom). Ezen belül minden egyes esetben megállapítja a, megjelölő és határozója közti logikai viszony konkrét mondatbeli előfordulási lehetőségeit, nemcsak az alany ós állítmány, hanem a jelző és az értelmező vonatkozásában is. Megkülönböztet tulajdonság-, mennyiség-, helyzet- és birtokoshatározót, továbbá fogalomhatározót (osztályhatárózó, szűkített körű és egyedített fogalomhatározó, egyedi fogalomhatározó, viszonyhatározó), szerephatározót (színjátszó szerephatározó, foglalkozáshatározó, ragtalan állapothatározó stb.), névhatározót (egyedi és köznévhatározó) és egyéb, ritkább típusokat. A predikatív szerkezet e különféle ,,határozóinak" összefoglaló nevéül a kissé nehézkes, de kifejező tulajdonítmány műszót eleveníti fel-Végül felsorolja ELEKÉI a mondatelemzésben szokásos ötféle állítmány-fogalmat, s mindegyiknek kijelölt a helyét. Ezek: 1. a mondat igéje, 2. a mondat tulajdonképpeni mondanivalója („lélektani állítmány", tkp. a mondat állítmánya), 3. a tulajdonítmány, 4. ezek valamelyikével egybeeső nyelvtani-gyakorlati állítmány, 5. igei-névszói állítmány. A probléma megoldása során számos általános jellegű és részletmegfigyelés teszi még értékesebbé a tanulmányt (pl. az attribútum, a jelző, az értelmező mibenlétéről, a beszéd és a nyelv funkciójáról stb.). Ezek közül egyik-másikkal talán lehetne vitatkozni, de az egész cikk jelentősége vitathatatlan. 2. Mutatvány az Akadémiai Nagyszótárból (A Nagyszótári Osztály részéről közzéteszi GÁLDI LÁSZLÓ és WAOHA IMRE: 151 —72. 1.). A mutatvány a fa főnév minta-szócikke (157 — 72. 1.). Az ezt megelőző bevezető részben (151—6. 1.) a Nagyszótár történetének, tervének és az eddig végzett munkának a rövid összefoglalását kapjuk, továbbá a Nagyszótár feladatának és az Értelmező Szótárhoz való viszonyának tisztázását. A bevezető a minta-szócikk helyes megértéséhez szükségesnek vélt, a szócikk felépítésére, tipográfiai megoldásaira és általában bizonyos szerkesztési elvekre vonatkozó megjegyzéseket is tartalmaz. Ezeknek jórésze akár el is maradhatott volna, hiszen a rendkívül alaposan kidolgozott, hatalmas példaanyaga ellenére is világos felépítésű, áttekinthető címszó önmagát magyarázza. XII. kötet. 1958. 1. Szlavisztikai napok (1957. december 18 —19.) a) KNIEZSA ISTVÁN: A magyar szlavisztika problémái és feladatai (68 — 90. ].). Hozzászólások, válasz, elnöki zárszó (91 — 124. 1.) Az előadás fő részében tudománytörténeti összefoglalást ad a magyar szlavisztikáról. Az Akadémia szerepe a szlavisztika terén a felszabadulásig nem olyan jelentős, mint az egyetemé. A kutatások két fő témaköre eddig az ideig hungaro-centrikus: a szláv jövevényszavak és a szláv eredetű hely- és személynevek vizsgálata állott előtérben. A magyar szlavisták ritkán fordultak más, pl. nyelvjáráskutatási témák felé, A felszabadulás után a tudományos munka irányítója és fellendítője a szlavisztika terén is az Akadémia lett. A fiatal nyelvészgeneráció tematikája is eltér a hagyományostól: úgyszólván teljesen szláv szempontú kérdésekkel foglalkoznak. A magyarországi szláv nyelvészet legfontosabb tervmunkáival (szláv nyelvatlaszok, szláv nyelvemlékek gyűjtése, szlovák nyelvtörténeti szótár) kapcsolatban ismerteti az előadás a kutatások jelenlegi állását és a további feladatokat, emellett kitér a szlavisztika egyéb ágaiban (irodalomtörténet, történelem, néprajz) jelentkező feladatokra is. Az előadást tartalmas, a szlavisztika sajátos területeinek problémáit kisebb előadások formájában feldolgozó hozzászólások követték. b) GÁLDI LÁSZLÓ : A szlavisztikai jövevényszó kutat ás néhány problémája (125 — 42. ].). Hozzászólások, válasz (143 — 59. 1.).