Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Ujváry Lajos: A nyelvi jelek szerkezete és funkciója 369
A NYELVI JELEK SZERKEZETE ÉS FUNKCIÓJA 377 szerűség és elvontság — tekintetében egyformák. Vannak szavaink, amelyek csak formájukban egyszerűek, szó jellegűek, a formával asszociált tartalom tekintetében azonban — a bennük foglalt meghatározó jegyeknek az elméletileg szükséges minimumot meghaladó száma miatt — összetettek, viszonyításon alapulók, vagyis szószerkezetszerűek. Vannak ezzel szemben olyan állandó ós közösségi nyelvi jeleink, amelyeknek tartalma — éppen megfordítva — csak egy rószképzet meghatározó jegyeit sűríti össze, e tekintetben tehát kétségtelenül szó jellegűek, a tartalomhoz asszociált forma tekintetében azonban összetettek, két vagy több egyszerű szóból szerkesztettek, látszatra tehát mondatszerűek: szószerkezetek, mondatrészletek, sőt teljes mondatok. a) A gebe hangsorral asszociált tartalom a ló hangsorral asszociált tartalomhoz képest nyilvánvalóan összetett, Benne foglaltatnak ez utóbbinak meghatározó jegyei, de benne foglaltatnak ezenfelül azok a jegyek is, amelyeket egyszer a rossz, máskor a hitvány, a satnya, & vézna, a sovány stb. szavunk sűrít össze. Nem egy, hanem legalább két részképzet elvonással nyert jegyei egyesülnek eszerint benne: annyi és olyan jegy, amennyi és amilyen a Iá jelentéstartalmának a rossz, a hitvány, a satnya, a vézna, a sovány stb. szavunk valamelyikének jelentéstartalmával való összekapcsolása útján is összegezhető, azaz két egyszerű, állandó ós közösségi nyelvi jelből szerkesztett jellel, jelzői szószerkezettel is érzékeltethető lett volna. Minthogy e tartalomnak csak egyik része — az, amit a ló szavunk jelöl — állandó, másik része ehhez képest ingadozó, változó jellegű, az egész jelentés kevésbé elvont, kevésbé általános, 1 mint a benne foglalt fő elemé. A képlet tehát mind a meghatározó jegyeknek a szükséges minimumnál nagyobb száma, mind a vele jelölhető dolgoknak ennek következtében szűkebb köre, mind az egész tartalom egyedibb, valóságosabb volta miatt nem szó jellegű, hanem szószerkezet természetű, az összetett tartalomhoz asszociált egyszerű, állandó és közösségi forma szempontjából azonban mégis kétségtelenül szónak minősítendő. A Icakas szó nyelvünkben egy madárfajtának az egyik, a tyúk szó ugyanennek a madárfajtának a másik nemhez tartozó egyedeit jelöli, mind a kettő 1 ugyanolyan — tartalmában szószerkezet, formájára nézve azonban szó jellegű —• nyelvi jel tehát, mint a gebe. Lényeges különbség azonban, hogy míg ez utóbbiban foglalt jelentéstartalom fő elemére külön szavunk van (ló), addig 'a kakas ós a tyúk összesűrítette tartalmak közös, ennélfogva általánosabb, elvontabb elemének, magának a madárfajtának jelöléséré szavunk nincs.16 A gebe (= ló -f- rossz vagy hitvány vagy satnya vagy vézna vagy sovány stb.) tartalmát két szó egymáshoz viszonyításával is kifejezhetjük és érzékeltethetjük; a kakas (= egy bizonyos madárfajta + hím vagy kan vagy apa stb.) 1 ós a tyúk (= ugyanezen madárfajta + tojó vagy nőstény vagy anya stb.) } jelentését ily módon — a fő elem jelölésére alkalmas, külön, egyszerű, tartós és közösségi nyelvi jel hiányában — meg sem szerkeszthetjük. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha azokat a szavainkat vizsgáljuk, amelyeket a például választott három szó elemzésekor mint ezek jelentéstartalmában a fő elemhez képest ingadozó, változó jellegű elemnek jelölőit soroltunk föl. Rokon értelműeknek szokás az ilyen, a bennük foglalt közös meghatározó jegyek fogyó vágy növekvő száma szerint rendez,6 A hiány egyik okát jól megvilágítja KUBÍNYI: a kezdetleges ember „előbb ismeri fel a részt, csak azután az egészet; előbb látja meg az egyedet, csak ezután a fajt". (Hogyan alkotnak szavakat az óceániai népek ?: Nyr. LXXX, 457 — 61.)
