Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Ujváry Lajos: A nyelvi jelek szerkezete és funkciója 369

.378 UJVÁRY LAJOS hető és sorba állítható szavakat nevezni. Jellemző sajátosságuk, hogy a sor tagjainak mindegyikében foglaltatnak azonos, vagyis az egész sort illetőleg állandónak tekinthető jegyek, de mindegyikben foglaltatnak ezenfelül olyanok is, amelyek a sor többi tagjaiból hiányoznak, vagyis a sort illetőleg változók. Van olyan sor, amelynek erre az állandó elemére külön szavunk is van, mint a gebe mellett a ló, s van olyan sor, amelynek ezt az állandó elemét még senki sem próbálta (vagy hiába próbálta) elvonni s külön formához kapcsolni, amelyet ennélfogva, mint a kakas és a tyúk szó esetében láttuk, nem is tudunk jelölni. A kunyhó — viskó — vityilló — villa — kúria — kastély — palota stb. sor tagjainak jelentéstartalmát a ház szónak egy vagy több másik szavunkhoz való viszonyításával is megszerkeszthetjük; a hajt — űz — kerget — zavar — terel stb. sor tagjaiét ilyen, a sor közös jegyeit összesűrítő külön szó hiányában nem tudjuk megszerkeszteni. A tartós, közösségi nyelvi jeleknek ebbe a csoportjába tartoznak a jelek viszonyításával is jelölhető tartalmat — egyszerűség és rövidség kedvéért — külön, egyszerű formához asszociáló szóösszevonások (Közért, Röltex stb.) és betűszók (MÁV, SzTK stb.), valamint a mindig teljesen egyedi tartalmat külön, egyszerű formához asszociáló tulaj donnevek (Péter, Duna, Göncöl stb.) is. • b) A most vázolt jelenségnek fordítottja az, amelyet aszóösszetétel m (ideértve az ikerszót is), az állandósult szókapcsolat, a szólás és a I közmondás képvisel. I A drágakő — hogy immár klasszikusnak tekinthető példát idézzünk — • abban különbözik a vele formára (persze nem írásban, hanem ejtésben, tehát az érzékeltetés elsődleges módjában) teljesen azonos drága kő jelzős szó- 1 szerkezettől, vagyis az ugyanazon elemekből szerkesztett, alkalmi, egyedi 1 nyelvi jeltől, hogy a benne összesűrített tartalom nem a drága és a kő szó egymáshoz viszonyításából adódik, hanem valami egészen más. Annyira más, I hogy a drága jelentéstartalmával ellentétes is lehet — hiszen van kevéssé 1 becsült, sőt olcsó drágakő is —, ami a drága kő kapcsolat jelentéstartalmára semmiképpen sem áll, ami tehát ezzel a kapcsolattal nem is érzékeltethető. ( Volt köze egykor a drágakőnek mind a drága, mind a kő jelentéstartalmához, de az, amit mint összetétel a bennünk tükröződő és tükröződött valóságmozzanatokból ez idő szerint lényegként kiemel, elvon s a ^ozzá asszociált összetett | formával érzékeltet, már nem a két szó viszonyba állításával körülhatárolt, a kettő meghatározó jegyeit összegező s így az összeggel jelölhető dolgok körét szűkítő tartalom, hanem ennél bizonyos szempontból több, bizonyos szempontból kevesebb, de mindenképpen elvontabb, általánosabb, állandóbb valami. Nem az egyedi, a bennünk éppen tükröződő valóságmozzanat felé , tör, nem ezt igyekszik megközelíteni, hanem az általános felé, ezt igyekszik a pülanatnyilag tükröződő valóságmozzanatoknak korábban tükröződöttekkel ' való egybevetésével elvonni s mint azokhoz képest állandót külön formához kapcsolni. Ez a külön forma ma már csak látszólag alkalmi, egyedi szerkesztmény, valójában épp oly állandó és oszthatatlan — egyéni kezdemény szülte, | de a közösség elfogadta s egy bizonyos elvont tartalomhoz asszociálta — hangalak, mint akármelyik, formára is egyszerű szavunké. Bizonyság erre, hogy mint külön forma az összetétel elemeinek egyike vagy másika, sőt mind a kettő a vele asszociált tartalommal együtt ki is veszhet nyelvünkből, a forma egésze azonban a vele asszociált külön tartalom érzékeltetésére ilyenkor is fennmarad (egészben vagy részben elhomályosult összetételek). Egy másik