Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339
A NYELVTANI NEM KIALAKULÁSA 345; s'en est maintenue mérne aprés qu'on a cessé d'en comprendre la raison d'étre." Hasonló gondolatokat fejt ki az újabban megjelent általános nyelvészeti művek közül például DREXELÓ (186—7). WUNDT elmélete nemcsak eredeti formájában hatott, hanem ösztönzést nyújtott továbbfejlesztésére is. W. SCHMIDT (334—357) az órtékmegkülönböztetés alaptípusait csak kevéssé módosította WTTNDT koncepciójához képest, de lényeges változtatást eszközölt azáltal, hogy a gondolkódáslélektani motívumokat a társadalmi fejlődés egyes szakaszaival próbálta összekapcsolni. A marrizmussal igen rokon eszmei alapból kiindulva az órtékmegkülönböztetés egy-egy típusát a primitív társadalom egy-egy fajtájával (a szerző szavaival élve kultúrájával = 'Kulturkreis'), vagyis az anyajogú, az apajogú totemisztikus, a nomád állattenyésztő stb. társadalom típusaival kapcsolja össze. Szerinte a társadalom formája (kultúrája) szükségképpen vonja maga után az órtékmegkülönböztetés megfelelő formáját is, akárcsak a többi nyelvtani kategória megfelelő formáit. W. SCHMIDT gondolata nem teljesen új, csak a legalaposabban kidolgozott-és a legmaradandóbb hatású. Az etnográfusok és a néprajz kérdéseivel behatóbban foglalkozó nyelvészek közül nem egy már korábban is felvetette a nyelv, azon belül a nyelvtan, sőt a genus összefüggését a társadalom fejlődési fokozataival. Lásd a MEILLET előadásához fűződő vitát (MEILLET, Le génre II, 25—8). A természetes nem, illetve az értékmegkülönböztetés elmélete túlságosan kézenfekvőnek, magától értetődőnek látszik, egy fontos kérdésre azonban nem tud választ adni, s ezáltal tarthatatlan voltát is elárulja: mi tette szükségessé, hogy a primitív embernek a világról alkotott felfogása nyelvtani alakot öltsön, vagyis hogy a természetes nem vagy az órtékmegkülönböztetés fogalmi jellegű csoportosítása a genuskülönbség nyelvtani alakját öltse magára ? Hiszen a primitív társadalom a világ dolgairól kialakított értékelésének megfelelő magatartást a mindennapi életben akkor is tanúsíthatta, ha ezt egyébként nyelvtani eszközökkel a nyelvében nem juttatta kifejezésre. Sok primitív nép valóban az értékmegkülönböztetést alkalmazza gondolkodásában anélkül, hogy nyelve ismerné a genus kategóriáját. Ezek közé tartoznak a finnugor népek is, amelyek valaha szintén nomád társadalomban éltek, sőt az obiugorok még csak napjainkban kezdenek túljutni ezen az elmaradt társadalmi formán. Egyáltalában igen jelentős azoknak a nyelveknek a száma, amelyekben a genus kategóriája mai tudásunk szerint sohasem volt meg és ma is hiányzik, de ugyanazon társadalmi fejlődésen mentek keresztül, mint az idogermán vagy más, nyelvtani nemet ismerő népek. Mindazonáltal az értékmegkülönböztetés elmélete bizonyos mértékű fejlődést jelentett a természetes nem visszatükröződéséről szóló elmélethez .. képest, noha éppen a fenti ellenőrző kérdés tárja fel tarthatatlansága"* Haladást jelentett abban a tekintetben is, hogy az indogermán és a szemit hamita nyelvcsaládon, túl más nyelvek vallomását is tekintetbe veszi, \ ÍJ ez az előnye egyszersmind hátrányává is válik: annyira általános és elvr t, hogy a nyelvek konkrét tényeivel nem képes foglalkozni, nem tudja szár oavenni a nyelvtörténet tanulságait, megelégszik a genus jelentéstani sajátságainak vizsgálatával, vagyis a problémát a főnevekre korlátozza, alaktani, mondattani jelenségekre nem tud figyelmet fordítani. A genus kialakulásának kérdését nem lehet megoldani akkor, ha nem vizsgáltuk meg valamennyi érdekelt nyelvcsalád nyelvtörténeti adatait. Fennáll ugyanis az a lehetőség,
