Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321

336 VÉRTES EDIT sárkyi, löytyi, túli ym.);luvatta; todentotta; totisesti, «HMCHHO HTO» | heimlich' insgeheim; zufállig, unerwartet (z. b. zerbrach es, fand es sich, kam er usw.); ohne erlaubnis, wirklich, wahrhaftig, ausdrücklich' s ezekhez Kaz. mlA3-pnn 'umpimáhkáan, sattuman varaan; umpisilmin, nákemáttá (sokea; tekee jtkln, puhuu, menee jne.) [ aufs geratewohl; blindlings, ohne zu sehen (ein blinder; tut etw., spricht, geht usw.)' (557ab); továbbá vö. külön címszóban: V. mVtdy (tvy\) 'turhaan | vergebens, umsonst' (557b). A felsorolt példák egy önmagában fel nem jegyzett, vagy nem élő alapszó származékai; a DT., Mj. és Trj. adatokban az alapszó és a -nam végződés között a közismert -dp melléknóvkópző jelentkezik (vö. SCHÜTZ: NyK. XL, 39—40). A V. adat fosztóképzővel van ellátva. KARJALAINEN több kifejezést feljegyzett, ezekből álljon itt egy translat. ragos suffixumos: Trj. mlAdpnamy(d) áuyi 'ápárátyttö' (uo.). A Kaz. adatok alapján felmerül a gondolat, vajon a fárgyalt -nam végződós nem formánsok halmozódásából jött-e létre, pl. loc. n -f valamilyen -m elem, vagy loc. -n + lat. -a + m, ahol az -m esetleg a már említett nóvmáskópző lehetne. Az -m e szokatlan funkcióján kívül a keleti ós a Kaz. kifejezésmód egybevetésének bizonyító erejét erősen csökkenti az a körülmény is, hogy a Kaz. nyelvjárásban — ahol a lativust jóformán csupán translativus-mutativusként használják — csak a locativus használható minden nem alapesettel vagy névutóval kifejezett határozó céljaira. Még inkább csökkenti a bizonyító erőt az, hogy az idézett kifejezés alapszava ismeretlen, hiszen más kifejezés is végződhet -nam-rsi, pl. DN. (Salym) düa mi-rnam, DT. át m%rnam '(harv.) turhaan (?), HanpacHO (?) | (selt.) vergebens (?)' (111b), itt sem ismerjük az alapszót, lehetséges, hogy a végződós etimologikusan a szóhoz tartozik. Az É. nyelvjárásokból szintén említhető egy hasonló végződésű, de homályos alkatú módhatározó: Kaz. mtiAnzm 'todellako?, varmaanko? | wirklich?, sicher?' (560a). Gondolni lehetne arra is, hogy az ige- és a birtokos személyragozás sg. 1. személyének végződése elevenedett meg. Pl. Vj. soynanri, Trj. siuynam ['nyírhéjedényem'] (848a); ezt a feltevést azonban jelentestanilag nehéz lenne indokolni, s megjegyzendő az is, hogy a Szurg. területen, ahol a -nam végződés gyakoribb, szinte paradigmatikus esetrag, a vokálisa minden eddig feljegyzett példában a, míg az egyetlen ige, melynek utolsó szótagkicsengése gyanúba vehető lenne a lativusi rag forrásaként, magashangú: CASTRÉN átírásában: ménem ['megyek'] (112a). KT. szerint még távolabb esik a hangszín, nála ugyanis redukált a vokalizmus Trj. mdhdm', Vj. mandm (pret. 527b). Azt sem tudjuk valószínűsíteni, hogy pl. ASzurg. táhnem, FSzurg. tíknem 'eng' (CASTRÉN 92a, 93a, 110a) s ehhez hasonló melléknevek végződése lenne a rag forrása, esetleg módhatározói alkalmazásban. FOKOS DÁVID több példát állított össze, melyben mutató névmás nyomatékosítás végett valamely szó mögé kerül. Több példában az -m képzős mutató névmás fordul elő: ma tam 'ich (hier)', tada tam 'hier', uélis, thm 'siehe, gerade jetzt', továbbá in-tam ua. (PATK.—FTTCHS 97). A finnben a tárna—ndma mutató névmáspárban a t- és az n- tövű mutató névmásnak azonos szerkezetű származékait ismerjük, ezért arra is lehetne gondolni, hogy talán az oszt jakban is lehet nyoma az n- tövű mutatónévmásnak a személyes névmások 2. személyű alakjain kívül is (OJANSUTJ: AUFA. B. 1/3 83; FINCZICZKY: NyK. XLVII, 366; VÉRTES: FgrÉrt. VIII, 6—13; LAKÓ: I. OK. I, 221—3; ALH. I, 364—8). Az n- mutató névmás és az -m nóvmásképző kapcsolata nem igényel magyarázatot. Minthogy a *nam mutatónévmás az oszt-