Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321
NYELVTANI ADALÉKOK A KKLETI-CHANTI (OSZTJÁK) NYELVJÁRÁSOKHOZ II. 331 Szenvedő ragozású ige logikai alanyának nyomatékosítása tagadó mondatban egyszer -p-re, máskor redukált magánhangzóra vegződően található KARJALAINBN V. feljegyzéseiben: mdla kvshwp ani3 tqrjSmtlll ['senki nem tudja'] (992a); s[tobl] norjdt matá kvsln§p§ ál nuiusát\, ...'qToÖi. Teöfl HHKTO He BH^ajii., . . .' (966b). Arról talán a mondathangsúly, a beszédtempó és a szünetek hossza adhatna felvilágosítást, hogy itt miért -p§ alakú a suffixum magánhangzós szókezdet előtt; valószínűleg nem kötelező a redukált magánhangzó elhagyása magánhangzós szókezdet előtt sem. Egy abl.-partitivus-szerű határozóban szintén megtaláljuk ezt a nyomatékosító elemet: Vj. . . .di naymyp dntim' 'ei ole yhtáán kápyá' (443b). A részeshatározó nyomatékosítását igazolja: V. így malii Uvsiiap ant őya^ual 'hán ei usko ketáán, OHT>HHKOMy He Brí>pHTb' (19b). Nóvutó segítségével kifejezett részeshatározónál a névutó végére kerül a nyomatékosító partikula: Trj. r a-imafa Uo s lajsgp d'nfd Awtam 'en kellekáán ostanut' (445b). Szükséges ezenkívül állító mondatokban levő, partikulával nyomatékosított határozókat is említenünk, mégpedig hogy könnyebb legyen visszatérnünk a lativusi adverbiumokra, álljanak itt lativus-dativusi példák: V. 1ma-náp3 idmdy pltds 'MHÍI CMÍILIHO ÖbiJio' (167b); V. ma uvyá-p3 iermom 'A Hy>KAaiocb wb AeHraxt' (183b). Az idézett példák alapján arra lehet gondolni, hogy a Vj.—V. lativusi adverbiumokhoz éppen úgy járulhat nyomatékosító partikula, mint a D. nyelvjárásokban, pl. Ko. tdypá' ianlmatatsotmjntrdát ma-nt, tgxpá9 ianvmatat, sot m%ntg,\tat mant 'tánne sivalsi sata kimppua Jávisti, «no MHoro xBaTajia«' (1148). Van egy olyan példánk is, melyben a fent (...) közölt Vj. nik (de -uelőtt ni% 569a) nyomatékosított alakban magánhangzós szókezdet előtt fordul elő: m%p u yra/t^sfm' ['a partnak fordítottam (a csónakot)'] (26a). Valószínűnek látszik, hogy a lativusi adverbiumokhoz -p (~p3, -pa, -ps) nyomatékosító partikula járult, s ehhez — vagy a lativusi jelleg esetleges jelöletlenségének érzése, vagy az adverbium egytagúsága, illetve e két ok keveredése miatt — a lativus paradigmaticus -á, -a ragja is hozzájárult különösen mássalhangzós szókezdet előtt vagy szólam és mondat végén. A lativusi adverbiumok viszonylagos gyakorisága következtében a nyomatékosító elem-j-lativusrag analógiás úton a névszó-i ragozásba is behatolhatott. Tekintettel arra, hogy a nyomatékosító partikula, mint láttuk, ragozott esetalakokhoz is járulhatott, alakkeveredés következtében a névszók lativusához is csatlakozhat, pleonasz; tikusan a -pá, -pá raggá váló nyomatékosító formáns, s így szinte szemünk láttára jöhet létre a névszóragozás háromféle 'hová?' kérdésre felelő esete: A Uáta, Uátpa, Ijátapa.10 \ 7. Van az egész keleti nyelv járásterületen a -pá, -pá partikulának, l vagy talán egy vele alakilag egybeeső Vj. -pa , -pa , V. -pa , Trj. -p'g, (653a), <[ Jg. pa (1649) formansnak még egy funkciója, ti. szorzó számnevek képzése: / Vj., V. dipa , Trj. 'dipa, Jg. di pa 'kerran | einmal' stb.; Vj. Wipá*, V. Ri'pa, ) Trj. Witp'a, Jg. kit pa 'kaksi kertaa | zweimal'; V. kölampa , Trj. UöAamp'g, • ' Jg. kölldm pa 'kolme kertaa [ dreimal', Jg. nalla, wat, ar pá 'neljá, viisi, monta 9 A ritkítások tőlem. További D. és É. példákra 1. PATK.— FTJCHS 169 — 70. 10 Az alapszó %át 'ház; az utóbbi KARjAiAiNENnél meg nem levő alakot GULYA 'IÁKos átírásában az ő szíves közlése alapján említem. •') Nyelvtudományi Közlemények LX.
