Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Szamojéd jelzős szerkezetek 46

SZAMOJÉD JELZŐS SZERKEZETEK 61 Eislande komme ich' (295). A s§r szónak ezekben az adatokban 'fagy, jég; fagyos, megfagyott' jelentése van. Érdekes példát idézhetek a kamaszból is: (DONN.) Jc§m, k§m, Jcsm 'Blut', Tcúimia stb. 'rot'. A 'Blut' 'r*> 'rot' jelentésmegfelelésre manysi, chanti és komi adatokat idéz BBKE: NyK. LIV. 197. Összetételekben a magyar vér szónak is van 'vörös' jelentése: (MTSz.) véralma, vérbelit körte, vérfű, (CzF.) vérliliom, vérpinty, vérkeszeg. Vö. még vérbükk, vér juhar. A főnév és a nem-származék melléknév azonos eredetére mutat az az ismert jelenség, hogy az uráli nyelvekben számos melléknevet főnévül lehet használni, a magyar beteg szó pl. egyaránt használatos 'krank' és 'Kranke' jelentésben. BEKÉ ÖDÖN szíves közlése szerint a Hideg van, Meleg van, Melegem van mondatokban a hideg és a meleg szó kétségtelenül főnév. A régi nyelvben a súly főnévnek 'súlyos', tehát melléknévi jelentése is volt. A mai finnben szép számmal élnek ilyen kettős funkciójú szavak: kylma 'kait, Kálte'; vilu id., hamura 'dunkel, dámmerig; Dunkelheit, Dámmerung' stb., stb. (Vö. HAKTJLINEN, SKRK. I, 65). HAKULINEN valószínűnek tartja, hogy ezeknek a szavaknak a főnévi jelentése elsődleges, s a melléknévi jelentés a főnévi jelentésből fejlődött. Uráli szempontból az a feltevés is jogosult, hogy e kettős funkciójú szavak jelentéstartalmában egyidejűleg, eredetileg benne volt a főnévi és a melléknévi jelentés, és hogy e szavak mai kettős jelentése ősi nyelvi állapot emléke. Az az ismert jelenség, hogy az uráli nyelvekben vannak olyan denominális képzők, amelyek főnévhez és melléknévhez egyaránt hozzájárulhatnak, szintén a két szófaj eredeti egységére utal.15 Az uráli nyelvek lényegéhez tartozik az a sajátság, hogy az uráli nyelvekben egy főnév minősítő jelzője lehet egy másik főnévnek. Az uráli alapnyelv korára vonatkoztatva nem beszélhetünk sem főnévi, sem melléknévi jelzőről, csupán nominális jelzőről. Az uráli nominális jelzős szerkezetek egyenes folytatóiul a mai uráli nyelvek főnévi jelzős szerkezeteit tekinthetjük, mivel a főnevek sokkal többet őriztek meg az uráli nomen jelentéstartalmából, mint általában az alapszókincshez tartozó képzőnélküli mai melléknevek. A szamojéd nyelvek főnévi jelzős szerkezeteinek tanulságai alapján eldönthetjük, hogy a magyar és általában a finnugor nyelvek főnévi jelzős szerkezeteiben mi az, ami uráli örökségnek tekintendő, s mi az, ami egy későbbi finnugor alapnyelvi réteget képvisel. Számos adat szerint személy- és állatneveknek jelzője lehet nemet jelentő főnév. A szerkezet két tagja között a kapcsolat olyan erős, hogy más jelző nem férkőzhetik közéjük. A jelzős szerkezet, mint összetétel, szintén jelzője lehet egy főnévnek (vö. SIMONYI, Jelzők 35; BEKÉ: KSZ. XIII, 103—4; KERTÉSZ: NyK. XLIII, 3-6; SEBESTYÉN: NyK. XLIV, 22-23): (CASTR.) ni e atsekl tan taevi0ih

'das Mádchen [nő-gyermek] kam dorthin' (38); tarem jilenjándo' ni e atseken auradam hötsetih 'wáhrend sie so lében, für das Mádchen Essen sie holen' (249); (LEHT.) T. n ér] aj s ek ki pappMi" •maőm"3

'zu dem Mádchen, zu meiner jüngeren Schwester [nő-gyermek húgomnak] sagte ich' (371); Oksz. néfi né at'ékl %ah%ah fififii"3

'das 15JOHANNES ANGERE

,,Die uraló- jukagirische Frage" (Uppsala, 1956) című művében az uráli jelzős szerkezetek két problémáját tárgyalva tőlem teljesen függetlenül a következő eredményre jutott : „Zusammenfassend möchten wir noch einmal wiederholen, dass in dor uralischen TJrsprachc Rcctum mit Rcgcns nicht kongruont war und dass das Adjektiv als morphologische Kategorie noch überha,upt nicht vorhanden war." (193).