Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
A MARYAE NYELVfiSZET 5 3. Mielőtt a Magyar Nyelvészet belső életével, irányjelölő terveivel és megvalósításuk módjával foglalkoznánk, ismerkedjünk meg külső életkörülményeivel, a kiadás kérdéseivel. A Magyar Nyelvészet első kötete az 1856. évszámot viseli. Ezzel szemben KERESZTY ISTVÁN (A M. Nemz. Múz. könyvt. eímj. V, 52) szerint a folyóirat már 1855-ben megjelent.6 BERZEVICZY ALBERT (i. m. II, 475) szintén 1855-öt jelöli meg az indulás évének. SZILY KÁLMÁN (MNy. VI, 7) is ezt állítja kiegészítve azzal, hogy augusztus elején indította meg HUNEALVY a szemlét. CSENGERY ANTAL pedig a Pesti Naplóban (1855. jún. 22) ezt írja: ,, . . . A Magyar Nyelvészetet értem, melyből Hunfalvy Pál szerkesztése alatt már a jövő hónap második felében meg jelen az első füzet". Mi ennek az ellenmondásnak a magyarázata? Az első évfolyam 10.-i, utolsó füzetéhez csatolt 1856. július 20. keletű előfizetési fölhívásból megtudjuk, hogy a második kötettől kezdve hat füzetből álló évfolyam első füzete szeptember végén, a további öt az iskolai év folyamán jelenik meg. Az első évfolyam második füzetének címlapján pedig kifejezetten 1855 van a megjelenés éveként föltüntetve.7 Nyilvánvaló tehát, hogy a folyóirat megjelenéseegybeesett az iskolai évvel, s ennek megfelelőleg már 1855. őszén két füzetnek kellett megjelennie. A szerkesztő azonban a naptári évvel kívánta azonosítani a lap évfolyamait, s ezért az első évfolyamnak két 1855-ben megjelent füzete az 1856-ban megjelentekkel együtt az 1856-i évfolyam jelölést kapta. Később, úgy látszik, a valóságban is egyeztette a szerkesztő a megjelentetést a naptári évvel. Erre következtethetünk az Idők Tanuja két híréből. 1860. február 3-án közli ugyanis, hogy megjelent a Magyar Nyelvészet ötödik évfolyamának első füzete, március 28-án pedig már a második füzet megjelenéséről számol be. Az I. kötet a szerkesztőnek és a nyomda tulajdonosának, Müller Emilnek nevét tünteti föl; 2. és 10. füzetének címlapja azonban a kiadót, Müller Gyulát is megnevezi.8 A II—IV. kötet bizományos nevével került forgalomba. Nem ismerjük Müller Gyula visszavonulásának okát, de aligha tévedünk, ha föltesszük, hogy a ráfizetés késztette erre. Nyilván ugyanebből az okból nem akadt új kiadó sem, ami azt jelenti, hogy a szerkesztő saját költségén nyomatta ki a folyóiratot ós bizományossal, jutalék ellenében értékesítette. Vagyis a kiadással járó kockázat, a ráfizetés HuNFALVYt terhelte. A bizományban árusítást a legrégibb, az 1768-ban alapított Eggenberger-féle könyvkereskedés intézte. Az V—VI. kötet azonban ismét kiadó gondozásába került. Az új kiadó Osterlamm Károly.9 Hogy mi késztette Osterlammot a Magyar Nyelvészet az Uj Magyar Múzeum, 1 nevelési, 1 gazdasági, 2 egyházi, 8 szépirodalmi, 3 napilap. A 17 lap előfizetőinek száma alig. tehető többre 800Ó-nél (UjMMuz. 1854 :1. köt. 8). 6 Tévesen az 1862-ben megjelent folyóiratok között is szerepelteti KBRESZTY (i. m. 63, 84). 7 Ennek a füzetnek csak egy címlapjára bukkantam. Ez a M. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Intézetének — LTXGOSSY JÓZSEF könyvtárából eredő — I. évfolyami példányához van kötve. 8 Müller József 1813-ban kapott könyvárusi jogosítványt. Gyula nevű fiának 1854-ben a Szervita téren volt a könyvesboltja ; magyar könyvek kiadásával is foglalkozott. Ugyanott volt a másik fiúnak, Emilnek a nyomdája is. A nyomda eredetileg a legidősebb fiúé, Adolfé volt; Adolf 1848 végén bevonult honvédnek és elesett (GÁRDONYI ALBERT : Régi pesti könyvkeresk. 85 — 88 ; NÓVÁK LÁSZLÓ : A nyomd. tört. (V, 34).
