Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
6 LOVANYI GYULA kiadásának vállalására, nem tudjuk. Alkalmasint továbbra is magára vállalta HUNFALVY a hiány pótlását. Erre következtethetünk HuNFALVYnak egy újságcikkéből (PNapló 1857. jan. 14.). Ebben egyebek közt ezt mondja: ,, . . . enyém a fáradság és a költségpótlás . . . Ha valaki meg akar győződni ennek valóságáról, hiteles tudomást szerezhet magának Müller Gyula és Eggenberger Ferdinánd uraknál". Márpedig nem állhatott fenn számottevő javulás az V—VI. kötet megjelenésének idejében, 1860—61-ben. De tény, hogy Osterlamm nagy lendülettel fogott neki kiadói tevékenységének. HUNFALVY kellőképpen értékelhette Osterlamm közreműködését. Erre vall, hogy az V. évfolyam 6. füzetéhez mellékelt 1860. december 17-i keletű előfizetési fölhívást mind a szerkesztő, mind a kiadó aláírta, jóllehet a fölhívás lényegében a szemle tudományos föladatait fejtegeti. Ezt a fölszólítást 1861. február 15-én a kiadónak Figyelmeztetés a Magyar Nyelvészetre című fölhívása követte. Ebben a kiadó szintén tudományos nézőpontból és igen részletesen emlékezik meg a Magyar Nyelvészet földatairól és eddigi teljesítményeiről: ,,A tudományos erők nem hibáznak nálunk e téren se: hibázik még a kellő részvét, melyet a jelen figyelmeztetéssel is fel akarnék kelteni" — fejezi be fölhívását Osterlamm. A kellő részvét! Ennek a hiányát panaszolták fél század óta folytonfolyvást tudományos közlönyeink. Ennek a hiányát sínylette a Magyar Nyelvészet is. Mi a magyarázata a közönség részvétlenségének? POMPÉRY JÁNOS, a publicista (1819 — 1884) így látja (PNapló 1856. jan. 3., vezércikk): ,, . . . Midőn tehát a jelen viszonyokat mint az irodalom élénkítésére ható okokat említjük fel . . . E körülménynek eredménye nemcsak számtalan népies vállalatokban, hanem azon szellemben is mutatkozik, mely íróinknál a közöny ellenében támadott . . . E viszonyok természetes következménye aztán, hogy míg szépirodalmi lapjaink, tudományos folyóirataink alig birnak annyi előfizetővel, mennyi a kiállítási költségeket fedezi, addig naponkint újabb, és újabb népszerű vállalatok keletkeznek, melyek pártolást az alsóbb osztályokban keresnek és találnak . . . mert míg az Uj Magyar Múzeum, a Magyar Nyelvészet s a Kritikai Lapok10 a magyar olvasó közönség magasb rétegeiben nem találhatják fel azon támogatást, mire méltán számolhatnak, az említett népszerű vállalatok [Vasárnapi Újság, Magyar Nép Könyve, A nagyvilág képekben stb.] részére az olvasó közönség újabb elemeiből ezer meg ezer előfizető kerül ki . . .". A Budapesti Hírlap 1856. június 18-án beszámol az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának június 14-én tartott üléséről, és megállapítja, hogy ,,a Nyelvészeti Füzetekre11 nézve az ülésben hallottuk, miképp azok rend-9 Osterlamm üzlete az Erzsébet téren működött. Többet nem sikerült róla megtudnom. Lehetséges, hogy annak a lőcsei Osterlamm családnak a tagja, amelyből a XVITI—XIX. sz.-ban több lelkész, tanár, tanító került ki (SZINNYEI : MÍrók). — A MNyszet VI. kötetéhez mellékelt, a korra jellemző Magyar Irodalmi Közlöny elnevezésű katalógusból megtudjuk, hogy Osterlamm egyes műveket nemcsak bizományban, hanem kiadóként is forgalomba hozott. 10 A BBASSAI SÁMUEL szerkesztette és kiadta Criticai Lapok mindössze egyszer jelent meg, 1855. novemberében. Müller Emil nyomta, akárcsak a MNyszetet. 11 A MNyszetet kezdetben Nyelvészeti Füzetek néven is említették arra való tekintettel, hogy az újszerűség hatását keltő nyelvészeti szemle az első évben 10, később 6 füzetben jelent meg.
