Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130
144 KÁROLY SÁNDOR imént ismertettük közszói adatok közül" (Pais : A magyar őstörténet kérdései, Nyelvtud. Ért. 5. sz. 60). Általában költői szövegekben, tudományos, ismeretterjesztő vagy politikai írásokban, folyóirat- vagy újságcikkekben sokkal többször találkozunk e szerkezettel, mint ahogy talán gondolnók.17 Milyen tanulságok adódnak a paradigmasor tagjai szerint elrendezett adatok időrendben való felsorolásából? 1. Többes számú alakok a kódexek korából nem mutathatók ki. Ez nem jelenti azt, hogy nem is használhattak ilyeneket, de feltehető, hogy a legrégibbek az egyes számú 3. szemólyű alakok. Nem valamilyen ősrégi állapotra gondolok itt. A mi istenadta-féle szerkezeteinknek megfelelő szerkezetek a rokonnyelvekből még nagyobb számban mutathatók ki, mint nálunk. Ilyen szerkezetek a magyar nyelvnek egy régebbi, az ugor együttéléshez közelebb eső korában gyakoriak lehettek. Később ezek a szerkezetek — azt hiszem éppen a -t -s múlt idő ós a kötőszavak kialakulása után — megfogyatkoztak, mert a t-s múlt és a mellékmondat pótolta őket.18 De néhány szókapcsolatban maga a szerkezettípus mégőrződött, s ezek — általánosabb fogalmi tartalmúak lóvén — 3. személyűek voltak. A nyelvemlékes korban ezek fordulnak elő a leggyakrabban, s a nyelvjárásokból úgyszólván csak ezekre vannak adataink. 2. Az egyes számú alakok személyragjai (-m, -d, -a, -e) megegyeznek — mind a birtokos szemelyragozási, mind a múlt idejű tárgyas ragozási paradigma szemólyragjaival, bár a birtokos személyragozásra jellemző -ja, -je személyrag a mi szerkezetünkben nem fordul elő (lásd előbb.)19 Az egyes számú alakok tehát pusztán személyragjaik alapján lehetnek igék is és igenevek is. Az egyes számban ugyanis mindkét paradigmasor megőrizte az eredeti névmási személyragokat. 3. A XVI., XVII. századból való néhány többes számú alak a birtokos szemelyragozási, vagy ha úgy tetszik, igenévi paradigmasorba20 illik bele (-nk, -ok), ós nem a tárgyas igeragozás ragrendszerébe (uk,-ük, ák, -ék). 4. A magam, magad, maga sütötte kenyér, valamint a méhek csinálta méz-féle szerkezetek határozottan a birtokos személyragozásra emlékeztetnek.21 5. A XVIII—XIX. századi többes számú adatok többségükben tárgyas ragozású igealakok. Ezeknek későbbi megjelenésük teljesen valószínűvé teszi SiMONYinak azt a nézetét, hogy analogikusán jöttek létre, de a létrejött mi idéztük, ti idéztétek-féle alakokat nem bélyegezném meg.22 17 Vö. pl. egy mai költő, Csanádi Imre verseiből idézett példákat : Nyr. LXXXI, 200. Az egyikben még az igenévi-igei jelző alanyi bővítményének is van jelzője : vénfüzek-jelezte, keskeny szalagod (Esztendők terhével 46). Két adat Németh László ,,Égető Eszter" című regén véből : az álom kicsordította verejtéket (203) ; a férfiak fölidézte bajt (732). 18 SZEPESY a következő fokozatokat állapítja meg a fejlődésben : 1. fok : guta ütött ember-típus (jelöletlen birtokviszony) ; 2. fok : guta ütötte ember-típus ; 3. fok : gutától ütött ember-típus ; 4. fok : az ember, akit a guta megütött-típus. 19 A mi szerkezeteink megfejtésében nem segít annak a vizsgálata, hogy a birtokos személyragozásnak és a tárgyas igeragozásnak mi is a végső összefüggése. Abban a korban, amikor a mi szerkezeteink, különösen pedig a többes sszámú alakok felbukkannak, már élesen elkülönül egymástól (éppen a többes számban) a kétféle paradigma. 20 KELEMEN nem azonosítja a birtokos személyragozást az igenévi személvragozással (I. OK. VI, 170). 21 Saját nyelvérzékem szerint ma is szívesebben mondok méhek csinálta méz-et, mint méhek csinálták méz-et. 22 Saját nyelvérzékem szerint éppúgy mondanék mi idéztük, ti idéztétek vers-et, .mint mi idéztünk, ti idéztetek vers-et.
