Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

AZ ISTENADTA-FELE SZERKEZETEK SZEMÉLYEAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉRŐL 145 6. Számításba veendő, hogy a XVIII—XIX. században számos te mondád molnár, említem kritika, sőt ti tudjátok mesterség, előadandom szabályok-íéle szerkezet is járta, amelyekről tudjuk ugyan, hogy csak az istenadta-félék hatására keletkeztek, s mesterségesen terjesztették (például Faludi, Fogarasi, Brassai), mégis azt mutatják, hogy megalkotóik a mintául vett istenadta féléket is erősen igei értékűnek tartották. 7. SiMomri és SZEPESY, amikor összeállítják szerkezetünk teljes paradigmáját, csak a birtokos személyragos alakokat veszik tekintetbe. „Már most csak rá kell nézni ezekre az példákra — írja SZEPESY —, s rögtön látjuk, hogy nem lehetnek i g é s összetételek" (i. m. 7). Ha azokra a példákra nézünk, amelyeket SZEPESY összeállított, valóban birtokos személyragos paradigmát kapunk. De a XVIII. és XIX. században ós ma^is a valóságos paradigmasor ezt : egyes szám többes szám 1. sz. -m 1. sz. -unk, -ünk ^ -uk, -ük 2. sz. -d 2. sz. -tok, -tek, -tök ~ -átok, -itek 3. sz. -a, -e 3. sz. -uk, -ük ~ -ák, -ék Ez pedig legalább annyira igeragozási paradigma, mint birtokos személyragozási. D) A helyesírás A XVIII. század végén és a XIX. század elején volt olyan helyesírási szabály, amely szerint az igenevet mindig -íí-vel kell írni, még mássalhangzó után is.23Az a kérdés, a mi szerkezeteinkben hogy jelölték a

-t-t mássalhangzó után? Én ezt részletesebben nem tárgyalom, csak felhívom rá azoknak a figyelmét, akik újabb helyesírásunk történetével foglalkoznak. A fonetikus elv és a funkció jelölés elvének a harcát lehet itt jól megfigyelni. A tüzetes kutatás eredménye valószínűleg az lesz, hogy többen lesznek azok, akik -t-t írnak e szerkezetekben mássalhangzó után, bár egyébként az igenév -í-jét mindig hosszan írják. De hogy akadnak olyanok, akik a mi szerkezetünkben is -tt-t írnak mássalhangzó után, úgy, mint más szerkezetek igenevében, ezt bizonyítani tudom Kisfaludy Sándornak az Aurora 1822-i évfolyamában megjelent verseivel. Az egyik ilyen versrészletre TOMPA hívta fel a figyelmemet, s ebben találtam a következő -tt-s írásmódot : „szebb látni egy szép, jó, szelíd Asszonyt ... Ki vére ós édes teje Tápláltta és neveltté kisdedit. . . Szeretni. . . Taníttya" (143). Ugyanebben a kötetben Kisfaludy Sándornak egy másik versében is találkoztam ezzel a helyesírási sajátsággal: „Egy lelkes, elmés, szép Leány. . . a' kinek Gúny 's csalfaság kerűltte keblét és agyát Ártatlan édes érzelem És gondolat foglallya csak" (uo. 142). Ha már most számításba vesszük, hogy Kisfaludy Síndor e kötetben az igeneveket következetesen -tt-vei24

dagadtt hasában: 28, fáradtt lováról: 31 ; furttagyú : 305, testté váltt lételét: 344), az igéket pedig msh + í-vel írja (tiporta: 23, megérdemelte: 26, nyakon ragadta: 34, 23 Vö. pl. Magyar ortográfia, avagy írástudomány, ... a' nemzeti oskolák' számára. 1816. 24 Az egész kötetre nem jellemző, esak

Kisf. S.-ra. Például Kisfaludy Károly Elszórt romok-at (161), dagadt kebdlel-t (218), Horváth Endre méhelopásra Indult medvé-t (212), Döbrentei Gábor hervadt levelek-et (206), és ugyanakkor a' Királyára rohanttak elszéllyesztését-et ír. 10 Nyelvtudományi Közlemények LIX.