Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)
Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Korompay Bertalan 44
48 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖEGY ELŐADÁSÁHOZ vizsgálat és a földrajzi elterjedés vizsgálata nem ad kellő útbaigazítást, a nyelvészet nyújthat bizonyítékot arra nézve, hogy valamely szóval megjelölt fogalom a finnugor korból van meg nyelvünkben. Amennyiben a tárgy primitívsége ellen nem merül fel kétség, bátran lehet beszélni az illető jelenség finnugor koráról, még ha szélesebb körű elterjedése a finnugor népek többségénél nem is mutatható ki. Ilyenkor a nyelvészet adja a bizonyítékot, a néprajz pedig kirekeszti, elhárítja a maga viszonylagos ismereteivel a jelenség régiségének útjában álló kétségeket, akadályokat. 13. Annak a kérdésnek az eldöntése szempontjából, hogy egy-egy finnugor nép körében bizonyos művelődéstörténeti, illetőleg néprajzi fogalmak finnugor eredetűek vagy sem, sokat jelent az a körülmény, hogy az illető fogalmak nevei etimológiájukat tekintve többségükben igazoltan finnugorok-e, avagy sem. Néhány más eredetű szó a kérdés eldöntése szempontjából súlytalanabb. Pl. rokonságneveink oly gazdagon vannak képviselve finnugor szókincsünkben ahhoz a néhány jövevényszóhoz képest (déd, unoka, mostoha), amelyet a szláv nyelvekből vettünk át, hogy nem kétséges: a magyar családi élet formái már a finnugor nyelvközösség korában kialakultak. 14. Más esetekben a vidék, a lelőhely szól a finnugor jelleg mellett. Pl. az íjascsapda zárt típusa ősibb formájában csak az Urál környékén található meg. Az Uralnál ősidők óta finnugor népek éltek. Ebből a körülményből az következtethető, hogy a finnugor népeknek volt közük ennek a típusnak kialakításához, elterjesztéséhez. Ezt a típust a tárgy lelőhelyének figyelembevételével finnugor típusnak lehet tartani. 15. Mindamellett, hogy az összehasonlító kutatót ily különböző szempontok segítik következtetései levonásában, tisztában van azzal, hogy feltevések sorozatára épít. Felteszi, hogy a tárgy azon a helyen, ahol ma él, régebben is élhetett. Felteszi, hogy annál a népnél maradt meg legállandóbban, amelynél legrégibb idő óta kimutatható. Más népeknél azért nem került elő, mert ott abban a formában ismeretlen. Nem véletlen tehát az, hogy a tárgy egyes helyeken sűrűn fordul elő, másutt meg egyáltalán nincs meg. Felteszi továbbá a kutató, hogy a gyűjtés, bármilyen egyenetlen különben, mégiscsak ad a valóságról hozzávetőleges képet. Eközben hallgatólag számol annak a lehetőségével, hogy még más adatok is felbukkanhatnak, s ezek a felismert összefüggés értelmezését megváltoztathatják. De hiszen minden kapcsolat maga is csak feltevés. Az átalakulás ritkán megy szemünk előtt végbe. Csak az látszik kétségtelennek, hogy ugyanannak a jelenségnek különféle változatai aligha lehetnek függetlenek egymástól. Éppen ez a nyilvánvaló függőség készteti a kutatót, arra, hogy az egyes tényeket egymáshoz viszonyítva — kapcsolatukban — vizsgálja. 16. Végső esetben, ha az etnikai szál megszakad a jelenség finnugor értelmezésében, ha bebizonyosodik, hogy szemléletünk helytelen előfeltételekből fakadt, hogy valamely ,,nyelvészeti" indítás vagy szemlélet tévútra vezette következtetéseinket, akkor a finnugor etnikum szempontja helyet cserél a földrajzi szemponttal, s finnugor néprajz helyett — önmagunkat helyesbítve — kelet-európai néprajzról fogunk szólani.6 Ezzel sem rendül meg az összehasonlító kutatás hitele. Akkor is szükséges marad a kelet felé tájékozódás a nyugat felé tájékozódás egészséges kiegészítéséül. A teljes képet 6 A finnugor néprajzzal kapcsolatban a földrajzi szempontot hangsúlyozza már ILMAEI MANNINEN: Esineellinen kansatiede. Suomen suku III (Helsinki, 1934), 2.
