Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Korompay Bertalan 44

HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ 47 eloroszosodott terjuchánokat és eltatárosodott karatajokat. Magyar őstörténeti szempontból nem érdektelen a nevük alapján magyar eredetű eltatárosodott mescser töredékek vizsgálata, főként régibb irodalmi forrásokban. A néprajznak, ha különálló népcsoportként a jelenben már nem kutathatja őket, be kell érnie a múltra vonatkozó népességi adatok meg a történeti értékű képes illusztrációk és leírások feldolgozásával. Az eddigi megjegyzések során talán sikerült kijelölni a finnugor néprajzi kutatások néhány jellemző vonáeát. Hivatkoztam az ilyen problémák visszatérő jellegére, a finnugor néprajznak a nyelvtudományhoz való viszonyára, megemlítettem, hogy az ilyen néprajz összehasonlító módszerű, hogy leíró szinten, az elméletig való felemelkedés nélkül a finnugor probléma egyáltalán nem közelíthető meg. Rámutattam arra, hogy ezek a problémák bonyolultak és felteszik kutatójuktól a szláv kérdésekben való otthonosságot, s végül, a vizsgálandó terület földrajzi felosztása után, jeleztem a finnugor néprajznak a finnugor nyelvészettel nem egészen egybeeső határait. — Most úgy vélem, a problémák milyenségének érzékeltetésére elengedhetetlen— eddigi tapasztalataim felhasználásával — néhány sajátos módszertani észrevételt tennem. 10. Az egyik az ún. „kizárólagosság" követelményének helytelen hangoztatása finnugor jelenségekkel kapcsolatban. Erre a válasz a következő: olyan műveltségi jelenségek, amelyek ne lépnék át a nyelvi határokat, nincsenek. A finnugor jelleget még nem cáfolja meg, ha egy vizsgálati tárgy vagy jelenség egyebütt is megtalálható, nemcsak nyelvrokonainknál. Az volna csodálatos, ha teljesen a nyelvi határok közé szorult volna vissza. Itt a kérdés inkább az, hogy az elterjedés hangsúlya hová esik. Pl. az íjascsapda megvan a baskíroknál az Uralnál, Közép-Európában pedig szomszédainknál (Krajnában, Besszarábiában). A kapcsolatok vizsgálata azonban kimutatja, hogy szomszédjainknál nem független tőlünk, a baskíroknál pedig nem független az uráli finnugorságtól. Ezért az elterjedésnek ez a képe még nem gördít akadályt a kérdés finnugor szempontú vizsgálata elé. — De amilyen tévedés a műveltség elterjedési vonalát a nyelv határterületével azonosítani, éppen olyan hiba lenne semmibe venni a nyelvet a néprajzban, mert az a műveltségi táj és közösség egyik legfontosabb meghatározója. 11. Nyomra vezető lehet az elterjedés súlypontjának megfigyelésén kívül a minőségi, a funkcionális szempont. Milyen szerepe van egy tárgynak? Hol szerepel eredetibb funkcióban? Pl. ha a vágóhorogról kiderül, hogy u^áli nyelvrokonainknál eredetibb használatban van meg (aktív halászati eszközként), mint egyebütt Eurázsiában, akkor ez érvül hozható fel az elterjedés kiterjedt voltától függetlenül a tárgy ottani régiségére, gyökerességére. Ugyanígy a kelet-európai deszkacsapda eredetét nemcsak itteni elterjedése, hanem kezdetlegesebb (földhöz kötött) formája is segíti — szerkezeti berendezésén kívül — a Szovjetunió európai részének keleti határszélein lakó finnugorsághoz kapcsolni. Hogy a kúpsátor alakú kota kétféle megjelenési formájából: az arktikus és a balti típusból az előbbi tekintendő régibbnek, azt egyrészt nagy elterjedése dönti el, másrészt a két típus egymáshoz való tipológiai viszonya is. tanúsítja. Általános elvül határozható meg, hogy minél elterjedtebbek a néprajzi jelenségek és minél kezdetlegesebb fokot képviselnek, annál régibbeknek tehetők fel. Viszont a lokális eltérjedésű jelenségekben rendszerint az általános típus újabbkori módosulásait ismerhetjük fel. 12. Azt, hogy egy jelenség finnugor „eredetű", nem egyszer fel kell cserélni azzal a megjelöléssel, hogy az finnugor „korú". Amikor a tipológiai