Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Korompay Bertalan 44

46 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ 6. Minden összehasonlítás természetszerűleg absztrakciókhoz, elméletekhez vezet. Elméletek nélkül a tudomány nem jut előre. Éppen az összehasonlító néprajz jelenti a néprajznak a leíró fokról való felemelkedését. Ez a felemelkedés erőfeszítést követel a kutatástól s egyúttal arra képesíti, hogy felelhessen a jelenségek eredetének, fejlődésének, elterjedésének kérdéseire. Kutatás szándéka nélkül a legszebb gyűjtemény holt anyag. Ahol a nagy kérdések felvetése elmarad, ott a gyűjtés is célját veszti s ellanyhul. A szintézisre törekvés — ellenkezőleg — rendszerint a gyűjtést is előmozdítja és serkentően érvényesíti hatását mindig újabb adatforrások felkutatására. Téves elméleteket legbiztosabban újabb anyaggyűjtéssel lehet megcáfolni. A kettő egymást folyvást serkenti: a gyűjtés újabb gondolatokat ad, a szempontok meg gyűjtésre, tényigazolásra ösztönöznek. Ebben a távlatban világossá válik előttünk, hogy bár a finnugor néprajz megvalósítása — akárcsak a magyar őstörténet szempontjából is — nem könnyű feladat és nem egyszer bizonytalan, jóformán csak tudománytörténeti értékű eredményekre vezetett, teljes elhanyagolása mégsem volna célszerű, és megfosztaná néprajzi kutatásunkat a távolabbi történeti múlt feltámasztására irányuló bátorságától. A tudomány nem mondhat le arról, hogy következtetéseket vonjon le a jelenségek kapcsolatából, fejlődéséből. 7. Itt érdemes megemlíteni, hogy a magyarság múltját kutatva néprajzunk korántsem foghat hozzá mindjárt a tőlünk távol álló rokon népekkel való összehasonlító kutatáshoz, mert előbb — korban visszafelé haladva — két műveltségi gyűrűn kell magát keresztülvágnia: 1. a szláv, 2. a török hatáson. Csak ezeken túl juthat el ősműveltségünk finnugor forrásaihoz. Ebből látni, hogy a finnugor néprajzot nem lehet művelni a szláv és török műveltségi kapcsolatok egyidejű figyelembevétele nélkül. Ilyen értelemben a finnugor népek vizsgálata a kelet-európai néprajz északkeleti szektorának felel meg, amelynek legtávolabbi hatósugara Magyarországtól az Urálon túli Nyugat-Szibériába mutat, viszont egy másik, az előbbi irányt éppen keresztező vonala-Skandinávia legészakibb pontjait köti össze a Volga torkolatvidékével. A finnugor problémák legtöbbjénél elengedhetetlen a szláv népekhez való viszony ellenpróbája. Nyelvrokonaink, különösen a Volga és Urál vidékiek, mint ismeretes, legalább félévezredes állandó és igen jelentős orosz műveltségi hatás alatt állanak. Ezért a finnugor néprajz kutatását még az is jellemzi, hogy művelése szükségképpen együtt jár az orosz néprajz beható ismeretével, tanulmányozásával. 8. A finnugor néprajz a kutatás jellegét s problémaköreit tekintve legalkalmasabban három területre parcellázható fel: 1. Urálon inneni terület. Ez a finnugor néprajznak a hozzánk közelebb eső szektora. Kutatójától feltételezi adélorosz néprajzban és az oroszon kívül az ukrán nyelvben való jártasságot. 2. Szibériai és arktikus terület. Eő feladata az obi-ugorság és a szamojéd nyelveket beszélő rokon népek kutatása, szibériai és észak-eurázsiai környezetük szemmeltartásával. 3. Balti és skandináv csoport (nyugati finnség és lappok). Kutatása megkívánja a terjedelmes finn és svéd nyelvű irodalomban való tájékozódást. 9. Minthogy azonban a finnugor néprajz körébe tartozó népeknek nem egyetlen meghatározójuk a ma beszélt nyelv, azért a kört még tágítani kell. A finnugor néprajz túlmutat a finnugor nyelvészet határain. Tanulmányozni kell, amennyire lehet, a kihalt vagy más nyelvűvé vált finnugor törzseket is, a régiségből a muromákat és merjákat, s a közelmúltból a mordvin származású