Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Kálmán Béla 36

36 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ dolgozni és gondolkozni. Azok a fiatalok, akik kedvet és hivatottságot éreznek magukban a finnugor nyelvtudomány művelésére, gondoljanak arra, hogy a múltban a kezdő nyelvészeknek sokkal nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeniük, mint a mai fiataloknak. Akkor sok szép ígéretet sorvasztott el a közöny, akkor a mi klímánk — KÁEMÁN szavaival élve — valóban ellenséges volt a tudományok és így az összehasonlító nyelvtudomány számára, míg ma már első próbálkozásaiknál is érezhetik az Akadémia erkölcsi és anyagi támogatását. Hisszük és reméljük, hogy a fiatal kutatók kitartó és becsületes munkával hálálják meg az Akadémia róluk való gondoskodását. S hisszük és reméljük, hogy egy újabb évtized leforgása után tartandó beszámolóban az előadó örömmel jelentheti majd, hogy a tudományunk fejlődését gátló körülményeket, amelyekről most elhangzott előadásában esett szó, sikerült kiküszöbölni. Ehhez szükség van mindnyájunk munkájára. KÁLMÁN BÉLA: LAKÓ GYÖRGY beszámolója tárgyilagos és igaz képet festett a finnugor nyelvtudomány jelen állapotáról és feladatairól. A képet csak néhány mozaikkal szeretném kiegészíteni. Finnugor nyelvtudományunk a magyarországi nyelvtudomány egyik legnagyobb múltú és nemzetközileg is legelismertebb ága. Nem csoda, ha nagyobb múltra tekinthet vissza és ma is több kutatóval rendelkezik, mint a szintén nemzetközi tekintélynek örvendő és méltán nagyrabecsült hazai orientalisztikánk (beleértve a turkológiát is) és szlavisztikánk. Érthető, hogy a germanisztikában és romanisztikában nem annyira átfogó új eredmények elérésére, mint inkább a külföldi kutatások megismerésére és a magyar-német, illetve magyar—román nyelvi kapcsolatok tisztázására fordítjuk erőinket. A nagy múltú és gazdag, értékes eredményekben bővelkedő magyar nyelvészet — mint egy finnugor nyelv történetével, nyelvjárásaival és egyéb kérdéseivel foglalkozó tudomány — végeredményben a tágabb értelemben vett finnugor nyelvtudománynak egy, szinte önállóvá fejlődött ága. Érthető és természetes, hogy hazánkban a legtöbb képzett kutató anyanyelvünk tanulmányozásával foglalkozik, hiszen az anyanyelv művelése számos közvetlen gyakorlati feladatot is ró magyar nyelvészeinkre, mint pl. a nyelvművelést, iskolai nyelvtanoktatást, helyesírási szabályzat, szótárak készítését stb. Az is érthető és természetes, hogy a magyar nyelvtudomány művelői elsősorban magyarul publikálnak, és hogy magyar nyelvészek leginkább magyar nyelvterületen működnek, illetve legeredményesebben ott művelhetik ezt a tudományágat; külföldön általában csak az érhet el több-kevesebb eredményt, aki magyar anyanyelvű. Éppen az volna különös, ha a magyar nyelvészet súlypontja nem Magyarországra esnék. Mivel azonban a magyar nyelvészetnek a külföldön bevés avatott művelője van, a magyar nyelvészet eredményei közül elsősorban az érdekli a nemzetközi nyelvtudományt, aminek valamilyen általános nyelvészeti tanulsága vagy szlavisztikai, germanisztikai stb. kapcsolata is van. A finnugor nyelvtudomány azonban nemcsak Magyarországra korlátozódik, sőt még azt is túlzás volna állítani, hogy súlypontja nálunk van. Nemcsak a finnugor nyelvű országokban (Magyarország, Finnország), és olyan álla-