Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Kálmán Béla 36

HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ 37 mokban, ahol finnugor nemzetiségek élnek (Szovjetunió, Svédország, Norvégia), van tudományunknak néhány jelentős képviselője, hanem Németországban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is. A külföld szakemberei figyelemmel kísérik finnugor tárgyú kiadványainkat, és így tudományágunk fejlődése nemzetközi ellenőrzés alatt áll.. Magas színvonalú kiadványaink tehát nemzetközi megbecsülést, elismerést szereznek a magyar tudománynak. Kiadványaink hiánya vagy alacsony színvonala pedig mellőzést, lekicsinylést eredményezhet, azt, hogy a külföldi nyelvészek elszoknak attól, hogy a Magyarországon megjelent eredményeket figyelembe vegyék. A finnugor nyelvtudomány annyiban nemzeti tudomány, hogy a magyar nyelv rokonságával foglalkozik, és a külföld jogosan várja tőlünk és a finnektől a legtöbb eredményt, de nemzetközi is abból a szempontból, hogy kutatásainkat külföldi szakemberek széles gárdája kíséri figyelemmel. A finnugor nyelvtudománynak ez a nemzetközisége fontos és hasznos eszköz gyümölcsöző külföldi kapcsolatok megteremtésére és kiépítésére, de egyszersmint megnehezíti az utánpótlás nevelését, mert elég széleskörű nyelvtudást kíván meg, amint arra LAKÓ GYÖRGY már célzott is. A következőkben egyetemi finnugor oktatásunkról, az utánpótlás első lépcsőjéről szeretnék néhány szót szólni. Finnugor tanszéke jelenleg hazánk minden olyan egyetemének van, amely bölcsészettudományi karral is rendelkezik; a budapesti egyetemen kettő is, Debrecenben és Szegeden egy-egy. A felszabadulás előtt csak két finnugor tanszék működött: Budapesten és Szegeden egy-egy. Finnugor nyelvészeink eddig szinte kizárólag Budapestről kerültek ki mint BUDENZ JÓZSEF, SZINNYEI JÓZSEF, úgyszintén a fiatalabbak mint ZSIRAI MIKLÓS tanítványai. A marrizmus káros hatása abban nyilvánult meg az egyetemen, hogy a fölszabadulás utáni években egészen SZTÁLIN emlékezetes cikkéig az összehasonlító nyelvtudományt reakciós, polgári tudománynak kiáltották ki. Noha nem került le a tanrendről és a vizsgákat sem törölték el belőle nagyrészt éppen a közelmúltban fájdalmasan elvesztett ZSIRAI MIKLÓS bátor föllépése eredményeképpen, mégis a jobb hallgatókat elriasztotta, hogy sokan ellenséges politikai állásfoglalásnak tekintették azt, hogy valaki finnugor nyelvtudománnyal mert foglalkozni. Így a finnugor nyelvtudomány évekig csak tengődött az egyetemeken. Csak 1950 óta kezdett ismét fellendülni az ifjúság körében a finnugor nyelvtudomány iránti érdeklődés. Ekkor pedig súlyos gátló körülményként jelentkezett ZSIRAI MIKLÓS-nak, ennek a lendületes, vonzó, tudós és nevelő egyéniségnek hosszas és súlyos betegsége, amely az utolsó években egyre inkább kikapcsolta őt az egyetemi nevelő munkából. Az ő hiányát a fiatalabb oktatószemélyzet hősies és áldozatkész munkája sem tudta teljesen pótolni. Magam csak a debreceni egyetem fiatal, 1952-ben alapított finnugor tanszékén szerzett tapasztalataimról tudok számot adni. Felsőoktatásunknak ingadozó tanterve mindig más és más évfolyamokra állandóan változó óraszámban és tananyaggal rögzítette a finnugor tárgyú előadásokat. A most már hosszabb időre véglegesnek látszó tanterv, amely ismét a kétszakosságra tért át, összesen két egyéves, egy-egy órás kötelező finnugor tantárgyat ír elő. A második évben két féléven át heti 1 — 1 órában a finn nyelv, a harmadik évben ugyancsak két féléven át heti 1 — 1 órában a finnugor összehasonlító nyelvtan oktatása kötelező. Előír a tanterv a III. és IV. évben még összesen 3 féléven át heti 2—2 órás kötelező, de szabadon választható szakkollégiumot is, ahol a finnugor nyelvtudomány iránt érdeklődők egy-egy finnugor nyelvet,