Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

A MAGYARORSZÁGI FINNUGOR NYELVTUDOMÁNY JELENE ÉS JÖVŐ FELADATAI 23 De a szovjet és a magyar finnugrisztika között nem csupán egyezéseket, hanem különbségeket is látok. A szovjet finnugristák nagyobb mértékben foglalkoznak gyakorlati feladatok megoldásával, pl. tankönyvek, gyakorlati szótárak írásával, mint mi. Ez egészen természetes is, hiszen nyelvrokonaink ott élnek a Szovjetunióban, s az élet sürgeti a nyelvészektől a gyakorlati jellegű feladatok megoldását. Ugyanakkor náJunk a finnugor nyelvészeti munka túlnyomórészt tudományos jellegű. Különbség van abban is, hogy a szovjet nyelvészek tanulmányaikban főleg az élő nyelvre, az új finnugor irodalmi nyelvekre támaszkodnak, mi viszont régi anyaggyűjteményeink birtokában többet építünk a régibb nyelvre és a nyelvjárásokra. További különbség az is, hogy a mi finnugristáink többet foglalkoznak összehasonlító jellegű témákkal, míg a finnugor nyelvek szovjet kutatóinak többsége inkább egy-egy finnugor nyelv határain belül mozog. Nálunk előtérben áll az obi-ugor nyelvek kutatása, a Szovjetunióban — központibb helyzetüknél és nagyobb lélekszámuknál fogva — nagyobb figyelem irányul az ún. finn-permi népek nyelvének a kutatására. Végül a mi finnugor összehasonlító nyelvészetünk — hagyományaink szellemében — felhasználja a finn nyelvészek anyaggyűjteményeit is és számol a finn finnugrisztika helytálló és értékes megállapításaival is (éhhez évtizedek óta rendelkezésünkre állnak a finnországi kiadványok, és az idősebb nemzedéknek megvan a kellő finn tudása is), a szovjet és a finn finnugrisztika kapcsolatai viszont tudtommal csak most vannak kialakulóban. Ismétlem: mindezek, úgy látom, különbségek a magyar és a szovjet finnugrisztika között. Azt hiszem azonban, ezeknek a különbségeknek a megléte a magyar finnugrisztikára nem hátrányos. E különbségek elsősorban, azt jelentik, hogy a szovjet és a magyar finnugrisztika bizonyos tekintetben kiegészítik egymást. Ha már a magyar és a szovjet nyelvtudomány kapcsolatainál tartunk, külön is ki kell térnem a személyes kapcsolatok kérdésére. Szükségtelen megállapítanom, hogy finnugor nyelvtudományunkban ezek is teljesen újak, s fölösleges rendkívüli jelentőségüket hangsúlyoznom. Sajnos, a hazai finnugor nyelvészek közül eddig egyedül nekem volt alkalmam arra, hogy a szovjet finnugrisztika művelőit, köztük a finnugor népek nyelvtudósait a Szovjetunióban megismerjem. Valamennyiünknek alkalmunk volt azonban megismerni itteni látogatása idején a szovjet finnugristák közül egyet, B. A. SZEKEBHENNYIKOV professzort. Nálunk tartott előadásaiból sokat tanultunk, s rendkívül gazdag tudása megerősített bennünket abban a meggyőződésünk-Len, hogy a szovjet finnugrisztika az ő vezetésével rövidesen pótolni tudja azt a kiesését, amelyet a marrizmus uralma okozott. Másik örvendetes jele a szovjet finnugrisztika művelőivel való kapcsolataink megszilárdulásának az a körülmény, hogy a finnugor filológia leningrádi professzorának, A. I, Popovnak egyik értekezése nemrég hazai folyóiratban, az Acta Linguisticában látott napvilágot. Rendkívül fontos az a tény is, hogy most már személyes kapcsolataink révén könyvtáraink, sőt egyes kutatóink is a szovjet finnugrisztika termékeinek jelentős részét megjelenésük után hamarosan megkapják. Módunkban van tehát a szovjet finnugristák legújabb eredményeit megismerni és saját kutatásainkban felhasználni. De elmondhatjuk azt is, hogy a magyar és a szovjet finnugrisztika kapcsolata nem is olyan egyoldalú, mint amilyennek az eddig mondottak alapján gondolhatnék. Azt halljuk, hogy a finnugor összehasonlító nyelvtudomány szovjet művelői is szívesen elolvassák a magyar kutatók értekezéseit, sőt azt