Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

24 LAKÓ GYÖRGY látjuk, hogy ezek eredményeire néha hivatkoznak is, állást foglalnak velük kapcsolatban, vagy esetleg bírálják, kiegészítik őket. Hogy ez lehetséges, abban igen nagy szerepe van annak, hogy Akadémiánk helyes tudománypolitikájának eredményeképpen fontosabb tanulmányaink ma az Acta Linguisticában idegen nyelven is megjelenhetnek, s így a nemzetközi tudományos világ számára hozzáférhetővé válnak. Mielőtt lényegesen más dolgokra térnék, röviden utalni kívánok helyzetünk néhány további pozitívumára. Ezek közé tartozik a Nyelvtudományi Intézet létesülése és akadémiai kutató intézetté válása. Amíg az 1930-as években hazánkban a finnugor nyelvtudomány egyetemi képviselőjén kívül legfeljebb még egy elhunyt kartársunkról állíthatjuk, hogy módjában állt komolyan foglalkozni tudományával, addig ma a Nyelvtudományi Intézetnek külön finnugor osztálya van, s csupán az Intézetben összesen öt kutató dolgozhatik tudománya területén. Továbbá: a finnugor nyelvtudománynak a debreceni egyetemen PÁPAY JÓZSEF halála óta nem volt professzora. Ma a debreceni egyetemen a finnugor nyelvészetnek külön katedrája van, s tulaj' donosa KÁLMÁN BÉLA — PAPP IsTVÁüsrnal együtt — a debreceni egyetemen valóságos kis finnugor kutatási központot fejlesztett ki. — Végül: örvendetes jelenség, hogy kapcsolatunk a finn nyelvtudománnyal ismét helyreállt. Ennek gyümölcsöző .voltát egyfelől EEKKI ITKONEN professzor magyarországi, másfelől pedig négy magyar kutató finnországi tanulmányútja kellőképp bebizonyította. Egykor Akadémiánk révén jó kapcsolatunk volt a skandináv finnugrisztikával is. Sajnálatos, hogy ez viszont teljesen megszakadt, annál is inkább, mert ma a skandináv finnugrisztika igen magas színvonalon áll. III. Az eddigiek folyamán főleg finnugor nyelvészeti termelésünk mennyiségének és minőségének a bemutatásával foglalkoztam, de a minőséggel kapcsolatosan kritikai szempontot alig érvényesítettem. Lehet, hogy teljesítményeinkről némely ponton túlságosan kedvező képet festettem. Ha így volt, erre a hozzászólók bizonyára rá fognak mutatni (remélhetőleg nem is csupán általánosságokat emlegetve, hanem konkrét példákra is rátérve). Dé ha túlságosan derűlátó voltam is, feleslegesnek nem látom azt, hogy teljesítményeinket összegeztem s hogy ezek értékeit is megpróbáltam feltárni. Nem várhatjuk, hogy ezt a munkát más végezze el helyettünk, konferenciánknak pedig aligha lehet meg a kívánt eredménye, ha céljának csupán hibáink hangoztatását ésfogyatékosságaink ismételgetését tartanánk. Az azonban, hogy én munkánk pozitívumait összeszedtem, nem jelenti azt, hogy munkánknak negatívumai nincsenek, s nem jelenti azt sem, hogy ilyen negatívumokat én magam is ne látnék. Negatívumokat én is látok, mégpedig, sajnos, elég szép számmal. A következőkben ezekre térek rá. Meg kell azonban jegyeznem, hogy bírálatot gyakorolnom név szerint, egyes kutatókkal szemben, aminek az igénye egy beszámolómmal kapcsolatosan nemrég felmerült, egyáltalában nem könnyű. Nem könnyű azért, mert a hiányosságok oka sok esetben nem kutatóinkban, hanem múltbeli és mai körülményeikben rejlik, amelyeken változtatni nem tudtak és nem tudnak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy hazai finnugor nyelvészeinknek a száma a feladatok sokaságához képest igen kicsi, s ez a kisszámú kutatógárda természetszerűleg nem tudhatja kielégíteni