Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)
Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9
22 LAKÓ GYÖRGY Minthogy e rokon tudományoknak finnugor nyelvészetünket érdeklő eredményei túlnyomórészt a szovjet tudomány eredményei, ez a megállapítás egyben azt is jelenti, hogy nyelvészeink nagy igyekezettel figyelik és fejlesztik tovább a szovjet tudomány eredményeit. Ez persze elsősorban őstörténeti vonatkozású kutatásainkra áll. Például HAJDÚ PÉTER tanulmányáról joggal állapította meg a kritika, hogy ,,ez az első mű, amelyik a számunkra eddig szinte teljesen hozzáférhetetlen szovjet nyelvészeti, régészeti, néprajzi, embertani és őstörténeti kutatások ismeretével és felhasználásával készült" (VÉRTES EDIT: NyK. LVI, 303). Kevesebb az utalás a szovjet tudomány eredményeire a szűkebb értelemben vett finnugor nyelvészeti összehasonlító irodalomban, például az etimológiákban is. Ennek az a magyarázata, hogy a szovjet finnugristák a múltban a marrizmus miatt etimológiával nemigen foglalkozhattak, s amíg az egyes finnugor nyelvek kutatása egyre inkább fellendül, ugyanakkor a finnugor összehasonlító nyelvtudomány művelőinek a száma még természetszerűen kicsiny, hiszen e tudománynak kialakulásához nem elég egy-két esztendő. Különbözik mai és felszabadulásunk előtti finnugor nyelvészetünk bizonyos mértékig anyagában is. Amíg a múltban a legnagyobb ritkaság számba ment, ha egy-egy kutatónk véletlenül hozzájutott valamely szovjetuniói finnugor nép sajátnyelvű irodalmának egy-egy termékéhez, addig ma a szovjet kutatók bőkezűsége folytán időről-időre kapjuk a kisebb-nagyobb csomagokat, telve rokonnépeink egyre izmosodó irodalmának legújabb termékeivel. Kutatóink ma ezeket — elsősorban mondattani kutatásokhoz — bőségesen kiaknázzák, s így vége szakadt annak az egyoldalúságnak, amely felszabadulás előtti nyelvészeti irodalmunkat jellemezte, hogy ti. anyagát kizárólag vagy túlnyomórészt fél évszázados vagy még régibb gyűjtésekből merítette. De a szépirodalmi termékeken kívül a szovjet tudomány révén egyéb, a nyelvtudomány céljaira közvetlenebbül is felhasználható forrásművekkel is gazdagodtunk: egyre-másra jelennek meg a Szovjetunióban rokonnépeink nyelvének kisebb-nagyobb kétnyelvű szótárai. Ezekből számos új adatot tudunk meríteni, segítségükkel nem egy kétes értékű régi adat hitelességét tudjuk igazolni, új jelentésekkel ismerkedünk meg, és így tovább. Ugyanígy egyre több hasznát látjuk az egyes finnugor nyelvekre vonatkozó kutatásainkban az autonóm köztársaságokban megjelenő különféle nyelvtanoknak. Valójában persze a szovjet*nyelvtudomány hatása hazai finnugrisztikánkra sokkal mélyebb, mint amilyennek az eddigiekből látszik. Ha egy-egy elfogult hazai ítélkezés olykor-olykor megállapította eddigi és jelenlegi munkánk értéktelenségét, a szovjet nyelvészek kedvezőbb és — úgy hisszük — igazságosabb bírálata volt az, ami munkakedvünket visszaadta. Ha ideológiai képzettségünk ingatagsága miatt különféle hazai bírálatok folytán kételyeink támadtak bizonyos nyelvtudományi feladatok időszerűségét illetően, nemegyszer a szovjet nyelvészek állásfoglalása adta vissza munkánk értékébe vetett hitünket. Ha itthon időnkint meg talál csendülni a lélekharang például a hangtani kutatások felett, akkor egy-egy szovjet tudós szép hangtani tanulmányának a megjelenése erősít meg bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy hangtani kutatásokra a marxista nyelvtudományban is szükség van. Különös figyelemmel kísérjük a szovjet nyelvészek elvi jelentőségű megnyilatkozásait, s igyekszünk belőlük a következtetéseket hazai nyelvtudományunk számára minél előbb levonni.
