Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

20 LAKÓ GYÖRGY kapcsolatosan N. SEBESTYÉN IRÉN és KÁLMÁN BÉLA (I. Oszt Közi. IV.) a finnugor nyelvtudomány legújabb eredményeinek figyelembevételével fejtették ki álláspontjukat. Nem szünetelt a tudománytörténeti munka sem. ZSIRAI MIKLÓS ,,A modern nyelvtudomány magyar úttörői" címen (1952) SAJNOVICS és GYAKMATHI érdemeit ismertette, beleállítva őket az összehasonlító-történeti nyelvtudomány fejlődésének történetébe. Később ugyanő „A magyar nyelvtudomány haladó hagyományai" címen (I. OsztKözl. IV.) a hazai finnugor összehasonlító nyelvészet megalapítóinak, REGULYnak, HuNPALVYnak és BuDENznek a munkáját is méltatta. Az ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő munka kisebb cikkek alakjában elsősorban a Magyar Nyelvőrben folyt, de nemrég önállóan is megjelent egy ilyen jellegű kiadvány ERDŐDI JÓZSEF és Cs. FALTTDI ÁGOTA tollából: „Nyelvrokonaink múltja és jelene a Szovjetunióban". Nem folytatom tovább a témakörök bemutatását. Nyilvánvaló, hogy aprólékos tartalomelemzés alapján még számos további témakört lehetne megkülönböztetni a felszabadulás óta eltelt tíz év irodalmában. Ezek helyett fontosabbnak tartom annak a megemlítését, hogy finnugor nyelvészeink a marxista nyelvtudomány egyes elvi kérdéseinek a fejtegetésében is részt vettek. ZSIRAI MIKLÓS (I. OsztKözl. I.) a történeti-összehasonlító módszer legszembetűnőbb hiányosságaira mutatott rá, s felhívta figyelmünket arra, hogy a marxizmus szellemében végzendő munkánkban a polgári nyelvtudomány milyen tévedéseitől kell -óvakodnunk. KÁLMÁN BÉLA (NyIK. II.) ugyancsak behatóan foglalkozott az összehasonlító-történeti módszer fő kérdéseivel, valamint kiküszöbölendő hiányosságaival. HAJDÚ PÉTER (I. OsztKözl. III.) azokat a feladatokat világította meg, amelyek a nyelvfejlődés belső törvényszerűségeinek vizsgálata terén a finnugor nyelvészetre várnak. LAKÓ GYÖRGY (I. OsztKözl. V.) összefoglalta azokat a nézeteket, amelyeket a szovjet finnugrisztika művelői tudományunk egyes elvi kérdéseiről vallanak. Beletartozik-e a föntebb említett témakörökkel való foglalkozás a marxista nyelvtudomány feladatkörébe? — Ha a válaszadásra B. A. SZEREBRENNYiKOVot eléggé hivatottnak tartjuk, akkor e kérdésre igennel válaszolhatunk. SZEREBRENNYIKOV ugyanis egy ilyenféle kérdéssel kapcsolatban nemrég így nyilatkozott: ,,. . .a hangtannal, a szavak etimológiájával, a nyelvtani rendszer egyes részletkérdéseivél, az ősi formák kikövetkeztetésével stb. való mindennemű foglalkozás, ha az — végső soron — előmozdítja a nyelvi jelenségek valódi lényegének megismerését, történeti fejlődésüknek és reális történelmi helyzetben történő mozgásuknak megismerését, semmiképpen sem mond ellent a marxizmusnak" (NyK. LVI, 294). Kutatóink dolgozatairól nyugodtan állíthatjuk azt, hogy előmozdítják a nyelvi jelenségek valódi lényegének megismerését, úgyszintén történeti fejlődésüknek és reális történelmi helyzetben történő mozgásuknak a megismerését, s ez szerintem elegendő alap a feltett kérdésre adott igenlő válasz számára. SZEREBRENNYIKOV valamivel bővebben is foglalkozik a marxista nyelvtudomány mibenlétével. ,,A marxista nyelvtudomány — mondja — két alapelven nyugszik. A marxista tudomány olyanoknak veszi a tárgyakat és a jelenségeket, mint amilyenek a valóságban, és ezeket a jelenségeket a marxista dialektikus módszer alapelvei által vezérelve tanulmányozza. A marxizmus ellene van az idealizmusnak, a képzelgésnek s annak, hogy hamisan értelmezzük azt, ami a valóságban létezik; ellene van a burzsoá tudomány elméleteinek, amely céljául a tények elferdítését és meghamisítását tűzi ki idealista