Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

A MAGYARORSZÁGI FINNUGOR NYELVTUDOMÁNY JELENE ÉS JÖVŐ FELADATAI 19 MAGDOLNA a vitatott ugor-török kapcsolatok megvoltát igyekszik újabb bizonyítékokkal igazolni. Tudjuk, hogy az őstörténeti felfogások gyakran és gyorsan módosulnak. A további kutatások során esetleg kisebb vagy nagyobb részben téveseknek fognak bizonyulni azok az eredmények is, amelyeket őstörténeti kutatásaik során hazai finnugor nyelvészeink értek el. Annyit azonban nyugodtan megállapíthatunk, hogy kutatóink a nyelvek és népek történetének együttes tanulmányozására vonatkozó követelményt nem tévesztették szem elől, sőt e téren figyelemre méltó eredményeket értek el. Az említett őstörténeti kutatások a nyelvek területén természetszerűleg elsősorban a szókészlet vallomására támaszkodtak. Ez azt jelenti, hogy az őstörténeti kutatásokkal párhuzamosan kutatóink sokat foglalkoztak etimológiával, jövevényszókutatással. E téren N. SEBESTYÉN IRÉN, FOKOS DÁVID, HAJDÚ PÉTEE, HORVÁTH KÁROLY, KÁLMÁN BÉLA és mások szereztek érdemeket. FOKOS DÁVID „Jövevényszókutatások" című (NyK. LV.) dolgozatában igen tanulságosan igazolja azt a tételét, hogy a jövevényszavak vizsgalata nem csupán az átvevő, hanem az átadó nyelv hangtörténete szempontjából is értékes tanulságokkal járhat. KÁLMÁN BÉLÁnak említésre méltó érdeme az, hogy elsőnek gyűjtötte össze az orosz nyelv obi-ugor jövevényszavait. Sz. KISPÁL MAGDOLNA „Világtájak nevei az ugor nyelvekben" címen egy egész fogalmi csoport tagjainak etimológiáját vizsgálta végig s fűzött hozzájuk érdekes megállapításokat. Hasonló jellegűek Cs. PALUDI ÁGOTÁnak „Obi-ugor nyílnevek" és „Vadászattal kapcsolatos mértékegységek az obi-ugor nyelvekben" (NyK. LV., ill. LIII.)c. dolgozatai. Finnországban jelent meg HAJDÚ PÉTERnek „Die Benennungen der Samojeden" című tanulmánya. Ez a tanulmány a magyar szerzőktől származó — mennyiségre csekély — szamojéd vonatkozású irodalomnak egyik legértékesebb darabja. A már említett témakörökön kívül foglalkoztak kutatóink az uráli nyelvek hang-, alak- és mondattani problémáival. A hangtani értekezések száma aránylag kevés. MOÓR ELEMÉR terjedelmes tanulmányban (Acta Lingu. Hung. II.) fejtette ki nézetét a magyar konszonantizmus kialakulásáról. HAJDÚ PÉTER bizonyos szókezdő nazálisok másodlagos voltát mutatta ki a szamojéd nyelvben (NyK. LV.). Az alak- és mondattani tárgyú dolgozatok száma nagyobb (persze az alak- és mondattani szempont ritkán különül el egymástól). BEKÉ ÖDÖN (Acta Lingu. Hung. III—IV.) több permi képző használatát világította meg. ANDRÁSSYNÉ KÖVESI MAGDA „A komi -l képző" című készülő monográfiájából mutatott be egy részletet (NyK. LV.). Cs. FALUDI ÁGOTA néhány chanti absztraktumképzőt tárgyalt (uo.). LAVOTHA ÖDÖN a tárgy jelölésmódjait ismertette a manysiban (NyK. LIV.). K. SAL ÉVA a tagadás nyelvi eszközeivel foglalkozott az obi-ugor nyelvekben (NyK. LVI.) stb., stb. A nyelv és gondolkodás viszonyának megvilágításához szolgáltatott adalékokat HAJDÚ PÉTER „Die Benennungen der Begriffe recht- und link-, als Ausdruck der Beziehung zwischen Sprache und Denken" (Acta Lingu. Hung. I.) és LAKÓ GYÖRGY „AZ egyszerű ragok keletkezésének történetéhez" (I. OsztKözl. I.) című értekezése. * Az uráli és egyéb nyelvcsaládok rokonságának a kérdése nem tartozik azon problémák közé, amelyek nyelvészeink többségét foglalkoztatták volna. Minthogy azonban az ilyenszerű kérdésekben való állásfoglalás rendkívül széleskörű tájékozottságot árul el, megemlítem, hogy az uráli és az altáji nyelvek rokonságának kérdése az elmúlt tíz év folyamán is felmerült, s vele 2*