Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

18 LAKÓ GYÖRGY hiszem — nyilvánvaló, hogy anyagkiadással és szótárak készítésével sürgősen foglalkoznunk kellett, noha ezek nem valamilyen sajátosan marxista feladatok. Az anyagkiadás és pl. az olyan jellegű szótárak készítése, amilyenekkel kutatóink foglalkoztak, mindennemű nyelvtudománynak alapvető feladata, mert nyelvi anyag nélkül nyelvtudomány nincs és nem lehet, s a nyelvek szókincsének ismerete nélkül a népek és nyelvük együttes tanulmányozásának a követelménye nem valósítható meg. Az eddigieknél nem kevésbé fontos feladata a marxista nyelvtudománynak is etimológiai szótárak készítése. Mindent egybevéve úgy látom, hogy finnugor nyelvészeti ötéves tervünk csupa olyan munkálatot tartalmazott, amelyek napjainkban is elvégzendők voltak, illetőleg maradtak, jóllehet ilyen jellegű feladatok nyelvészeinket már 1950 előtt is foglalkoztatták. Ötéves tervünk természetesen csak a fontosabb munkálatokat foglalta magában. Hogy a benne jelzetteken kívül milyen egyéb feladatok és témák foglalkoztatták finnugor nyelvészeinket, azt főleg folyóirataink, elsősorban a Nyelvtudományi Közlemények és az Acta Linguistica kötetei tükrözik. Végigvizsgálva e folyóiratok köteteit, arra a megállapításra juthatunk, hogy finnugor nyelvészeink egyik legkedveltebb kutatási területe a magyar és egyéb finnugor, illetőleg uráli népek őstörténete, etnogenezise volt. HAJDÚ PÉTER „A magyarság kialakulásának előzményei" címen önállóan megjelent tanulmánnyal is megajándékozott bennünket. E tanulmány őstörténeti és nyelvészeti irodalmunknak komoly értéke. Az őstörténeti kutatások eredményei olyan mértékben szét voltak szórva s a különféle kérdésekről nyilvánított ellentétes nézetek elbírálását a polgári kritika annyira elmulasztotta, hogy HAJDÚ tanulmányának megjelenése előtt őstörténeti kérdésekben mindennemű tájékozódás rendkívül nagy akadályokba ütközött. HAJDÚ PÉTER-nek nagy érdeme, hogy a szétszórt eredményeket összefoglalta, az ellentétes nézeteket komoly kritikai vizsgálatnak vetette alá, s emellett számos ííj megállapítással is gyarapította tudományunkat. A HAJDÚ PÉTER könyve körül keletkezett vita bizonyára jól ismeretes a jelenlévők előtt (anyaga nemrég nyomtatásban is megjelent ,,A magyar őstörténet kérdései" címen). Ez a vita eddig nem igazolta MOLNÁR ERiKet, aki mutatis mutandis lényegében azt a nézetet juttatta kifejezésre, hogy a magyar őstörténet megírásához a magyar nyelvtudomány eddigi eredményeinem semmi hasznát sem lehet venni (vö. A magyar nép őstörténete. 1953. 16.1.). Ahogyan V. LiTKiNnek már többször idézett nyilatkozata mutatja és B. A. SZEREBRENNYIKOV szovjet professzor Budapesten tartott őstörténeti előadása is bizonyítja, a magyar nyelvészetnek nincs oka szégyenkezésre amiatt, hogy a finnugor őshazát eddigi ismereteink alapján Európába, s nem a Gobi-sivatagba helyezte. A régi kutatók megállapításai elavulhatnak, arra azonban nincs szükség, hogy a vádlottak padjára ültessük őket például azért, mert a XX. század elején nem vették figyelembe a XX. század közepén elért tudományos eredményeket. A finnugor, ill. uráli népek etnogenezisének és őstörténetének problémáival kutatóink kisebb dolgozatokban is sokat foglalkoztak. N. SEBESTYÉN IRÉN foJytatta ilyen irányú régibb tanulmányait, s az uráli őskor kevés számú kutatója közül elsőnek szentelt hosszabb értekezést az uráli népek ősi lakóhelye kérdésének. Ugyanő a protolapp nyelv problémáit tárgyaló dolgozatában ősi érintkezésre következtet az ugorság és a protolappok között. — Számos őstörténeti kérdést tárgyal dolgozataiban MOÓR ELEMÉR. SZ. KISPÁL /