Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
62 LAKÓ GYÖRGY R. — Mássalhangzó után az ay ül. á hangot s egyben a megelőző mássalhangzó jésítettségét jelöli, pl. CRAmymKee = salturj kfie 'belépni', éMüCRme = jomasakjle 'jól'; HRHb = nárí 'kenyér', CRHb = éáú 'anya'. II. A mássalhangzójelek h an g ér t éke A mássalhangzót jelölő cirillbetűk egy részének a manysi hangjelölési rendszerben ugyanaz a hangértéke van, mint az oroszban. B. — Általában a-jS jele, pL eapymKee = ^árurjk^s 'csinálni'. Zöngétlen mássalhangzó előtt és k után zöngétlen labiális spiránsnak ejtendő, pL naK6mdnuH3 = pákcptepine 'magtörő holló'; maKecu = ta\kopsi 'ősszel'; ÜKB == a kcp 'egy'; üK6 = aktp 'az anya v. apa idősebb nőtestvére'; naK6 = pákcp 'cirbolyatoboz'. így ejthető többtagú szavak végén is. r. — Általában a y spiránst jelöli, pl. QbiZbip = fíiyjr 'vörös'. Mássalhangzó előtti helyzetben a ynem mindig hallatszik, pl. nbiapbiCb= piris (~ piyris) 'fiúcska' (vö. É. piris). Új orosz jövevényszavakban a g jele, pl. KHMü = knlga 'könyv'; auHÖbiöüH (név) = gindibin. ö. — Magánhangzó után a j, u előtt pedig a j jele, pl. xaümymKee = xaiturjk^e 'futni', cyü = su\ 'hang'. A ji- szókezdetet egészen a legújabb fdőkig u-vel jelölték. ROMBANGYEJEVA azonban szótárában azt az igen helyeselhető újítást honosította meg, hogy a ji- szókezdetet űu-vel írja. Tehát régi UAbnu, ma üüAbnu = jil'pi 'új'; ue, ma üue = jifi 'fa'. JI. — Általában az l jele, pl. A06 = lof}' 'tíz'. Jésülést jelző magánhangzók előtti értékéről ld. alább. H. — Általában az n jele, pl. HÜH = nán 'ti'. Az m betűkapcsolat hangértékéről és az H-nek jésülést jelző magánhangzó előtti olvasatáról ld. alább. Hr. — Az Y] (mediopalatális nazális) jele, pl. nam — narj 'te'; Munymme = mínurjkfie 'menni', Aattibim — látdrj 'nyelv'. Szó elején nem fordul elő. c. — Az s hang jele, pl. cam — saka 'nagyon'. Jésülést jelző magánhangzók előtti hangértékéről ld. alább. T. — Aí jele, pl. momymKee = tóturjkfie 'vinni, hozni'. Jésülést jelző magánhangzó előtti hangértékéről ld. alább. JI, H, c, T a jésülést jelző magánhangzójelek (e, é, w, R és néha az u) előtt a megfelelő j é s í t e 11 mássalhangzó: l', n, s, t jele. Példák: AfOHbCWHBKee = lunsurjJcfie 'sírni'; HRepaM = ná^rvm 'gyermek'; CRHb = éan 'anya', arríR = áta 'papa', amuM = átim 'nincs'. b. — Szóvégen és szó belsejében mássalhangzó el ő 11 a megelőző mássalhangzó jésítettségét jelöli, pl. őyKeapb = buktái 'ábécéskönyv'; xanucbmaxmymKee = gax niéta K gturjlcfie 'tanulni', üüAbnu = jil'pi 'új', AoeummamKee = lo*ftintar) k(3e 'olvasni'. Összetett szó részei között: jésítve ejtendő mássalhangzó után és rákövetkező j kezdetű szó előtt választójelül is használatos, pl. MüHbR (folyó neve) = mán-ja (vö. mán 'kicsi' -\- ja 'folyó'). T>. — Összetett szavak részei között kemény (jésítetlen) mássalhangzó után és rákövetkező j- kezdetű szó előtt választójelül szolgál: jelzi azt, hogy az összetétel utótagjának j kezdő mássalhangzója előtt az előtag szóvégi mássalhangzója jésítetlenül ejtendő, pl. xomctAhRtn = É. %átél-ját 'dél (Mittag)'; euAbmhRtn 'homlok' = É. vélt 'arc' + ját 'közép'.
