Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 61 tétben az e-vel — annak a jeléül is szolgál, hogy az előtte álló mássalhangzó nem jésített. Hangértéke az első szótagban s, e, ül. a szigvai kiejtés szerint gyakran ée, pl. mdHZKee == ter}k(3e 'enni', meAU = teli, Szo. (145) teli 'télen', HdnaK = nepak, néepak 'könyv', msnKüH = téepkan 'konyhakert'. Az első szótagnál hátrább e, illetőleg — különösen 2 (=y) előtt — e értékű, pl. MUH3H! = minen! 'menj!'; 0A32bim === "leyjt 'vannak'. e, é, K), n, u. — Külön problémát jelent azon cirillbetűk hangértéke, amelyeknek az orosz hangjelölési rendszerben több hangértékük van. Az oroszban az e, u, é, to, R hangértéke szó elején nagyjából je, ji, jo, ju, ja. Szó belsejében viszont ugyanezek a betűk e, i, o, u, a értékűek, s egyben a megelőző mássalhangzó jésítettségét jelölik. Részben ugyanilyen funkciójuk van a manysi irodalmi nyelvi hangjelölésben is. a) Szó elején. A e, e, w, R és (a régibb hangjelölés szerint) u szó elején je (je), ül. je (je), jo ül. jó, ju, ül. jü (jü), ja (ja), ji (tyl) értékű. Példák: eMtnd2bM == jémteydn 'leszel', eMtnbic = jemtds (Szo. iemDs, Vd. 212) 'lett'; e/72 = jot '-val, -vei együtt', éxmbic = jogtds 'érkezett', éMac = j^mm 'jó', éM.yH2Kee = j*mur]k/3e 'járni'; WH === jun 'otthon', WHtnu = jünti 'varr'; RÁU = jali 'jár', RHU2 = janiy 'nagy', R = ja 'folyó', RH2K = járjk 'jég'; UAbnu =?= jil'pi 'új', ue = Szo. (160) iifi 'fa'. b) Szó belsejében. e. — Szókezdő mássalhangzó után e, e (~Szi. ée), ül. (pl. jésített mássalhangzó után és y előtt) e, e értékű. Ha olyan mássalhangzó (l, n, s, t) után áll, amelynek jésített változata is előfordul, akkor egyben ezen mássalhangzó jésítettségét is jelöli. Példák: Kep = kir 'vas'; neeup = úefír 'csikó', HenyM = Szo. (57) nelum, Szi. néelum 'nyelv', mempadb= tetract 'füzet'. Hátrább a szóban rendszerint e, e értékű, pl. Munymuee = mi nurj kfie 'menni'; ACteaee = lafiafie (p a s s.) 'nevezi^', acen = asen 'apjának'. é. — A szó belsejében csak A, H és c (l, n és s) után fordul elő. o, ül. ö értékű, s egyben a megelőző mássalhangzó jésítettségét is jelöli, pl. WA0A06 = nololoft 'nyolc', céAblH2 •==? éo'Ufj 'gazdag'; nép = nör 'hegy', HémymKee = n°r*tur\kfie 'segíteni'. u. — Hangértéke általában i, ritkán l, pl. üHcmumytn = insiitut 'intézet', 6UH2K6e = fiiri kfie 'venni'; KHU2Ü == kúiga 'könyv', Kuebipm === kifidrt '-ban, -ben'.1 Az u jelölheti a megelőző mássalhangzó jésítettségét, de nincs szükségképpen ilyen funkciója. Minthogy i hangértékben mindig az u használatos (s az egyes szavakban előtte előforduló jésített mássalhangzó jésítettségét külön jel nem jelöli), gyakran beleütközünk a manysi irodalmi hangjelölésnek abba a hiányosságába, hogy az u előtti A, H, C, m hangértékét pontosan nem állapíthatjuk meg: u előtt egyes szavakban jésített mássalhangzót (T, n, s, i), más szavakban jésítetlen mássalhangzót kell ejtenünk. Pl. HUAÜ = ni la 'négy', yecu~ü{Fsi 'nővér', amuM = átim 'nincs', de: RAU = jali 'jár', cup — sir 'fajta', mu — ti 'ez'. w. — A, H és c (l, n és s) után fordul elő. Hangértéke u, ül. ü, ü, s egyben a megelőző mássalhangzó jésítettségét jelöli. Pl. HWAÜ = Éi.nuli 'jegenyefenyő', AWHbCWH2K6e === lunsurjkfie 'sírni', AtOAWH2K6e = lülwqkfie 'állni'. 1 ROMBANGYEJEVA szótáránek megjelenése előtt szó elején ii (ji) hangértékben is használták, pl. ue — Szo. (160) iíft 'fa'.
