Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 31 szövegeiben még hosszú a magánhangzó, •pl.a'smsn 'unser Vater' (ktsz. birtokos), ayiGéemen 'unser Töchterchen' (Vd. 221, 226); lafiimln 'wir sagen', s^pitiiaymesn 'wir bringen . . .unter' (Vd. 221, 227). i. — Általában rövid. A mellékhangsúlyos i-t — főleg nyílt szótagban — néha félhosszúnak jelöltem, pl. loy j3iniíl u m 'olvasom (egysz. tárgy)', lofiintijayum 'olvasom (ktsz. tárgy)', janmaltite 'neveli'.1 u. — Általában rövid. A feltételes mód jelét néha -nuft helyett -nüfí alakúnak írtam. Az É. nyelvjárásban MUNKÁCSI a tbsz. 1. személyű igealakok végződéséban gyakran ü-t jelöl, pl. minésüw 'mentünk', totsűw 'hoztunk' stb. A Szi. nyelvjárásban e végződés magánhangzója is mindig rövid, pl. jalsufi' 'jártunk'. 9. — A redukált magánhangzó időtartama a különféle variánsok minősége és a fonetikai helyzet szerint változik. Az u változatot eleinte néha teljes hangnak fogtam fel, viszont az a változat sokszor igen rövid és a szó zárt utolsó szótagjában ki is eshetik, pl. kó'hn ~ ko\ln 'házad'. Az d ~ i ~ 0 (hanghiány) váltakozásnak semmiféle fonematikai jelentősége nincs: a kérdéses szóalakok tetszés szerint ejthetők a-vel vagy í-vel, ill. redukált magánhangzó nélkül. A redukált magánhangzós alakok jelölése terén egységesítést csak azért nem hajtottam végre, hogy a fenti váltakozás gyakoriságát szemléltessem. • * Bizonyos mondatfonetikai helyzetben előfordul szóvégi teljes magánhangzók kiesése is. A rákövetkező szó kezdőmagánhangzója előtt -a, ill. -i kiesésére példák: náprvmt^sakjirptijenm 'a gyerekeket nagyon szeretem' (sah < saka 'nagyon'); mur\ Hyum 'tojást eszem', vö. ir. Mymu, L. (M.—TE..} mürji 'tojás'. ~ Mássalhangzók /. Fonetikai megjegyzések A szoszvai nyelvjárásban STEINITZ (249, jegyz.) szerint a következő^ mássalhangzófonémák fordulnak elő: y, %, xTM (= Y@), i,- k, kw (== kP), l, í, m, n, n, rj, p, r, s, s, t, i, w (== fi) és (a hosszú affrikáta:) ifs. Ehhez, anélkül, hogy a fonéma-kérdéshez hozzá akarnék szólni, hozzáteszem, hogy — (egyebek közt) a szoszvai nyelvjáráson alapuló manysi irodalmi nyelv ábécéjéből következtetve — előfordulnak még a következő mássalhangzók is: b, d, g, $, z, á, <p. A manysi irodalmi nyelv ábécéjében legalábbis a 6, d, OK, 3, ül, 0 és talán a i}, és ü} is olyan mássalhangzókat jelölnek, amelyek orosz jövevényszavak révén honosodtak meg a manysi nyelvben, s ma is csak orosz jövevényszókban fordulnak elő. A szigvai nyelvjárás mássalhangzórendszere lényegében a szoszvaiéval azonosnak látszik. Saját feljegyzéseimben — bizonyára csak az anyag csekélysége miatt — a %fi és a iis meg az orosz nyelvből átvett hangok többsége nem fordul elő, illetőleg csak 1 — 2 példában szerepel. Az egyes hangokra (hangvariánsokra) vonatkozólag az alábbi megjegyzéseim vannak. y. — Időtartam és így hallhatóság szempontjából is különféle variánsai vannak. Magánhangzók között tisztán észlelhető y hallik, pl. fiiyír 'vörös', 1 A félhosszúaknak jelölt mellékhangsúlyos magánhangzók sokszor rövidekkel váltakoznak. Ilyen esetekben bizonyára helyesebb lett volna gyengénvágottaknak jelölnöm őket.
