Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)
Tanulmányok - Erkki Itkonen: A finnugor nyelvek hangsúlyviszonyairól 3
8 ERKKI ITKONEN őscseremisz hangsúlyozási viszonyokat őrizték meg. Ezeknek a nyelvjárásoknak a hangsúlyozási szabályát röviden úgy jellemezhetjük, hogy a hangsúly a szó utolsó eredeti teljes magánhangzójára20 esik. Például ko-rnd 'út', ko-rnd£t§ iness. ^ Jcorne-8 lat.; fto-Uíl imp. egyes szám 2. személy 'nevess' ~ f}o8tdla-m prás. egyesszám 1. személy 'nevetek'; o§má- 'homok' ~ o£má-át§ iness. Vannak olyan szavak is, amelyekben csak az őscseremisz redukált magánhangzók képviseletei fordulnak elő. A hangsúly ezekben leggyakrabban az első szótagon áll, pl. kd-Urnőá, kd-Umőe (~ egyes nyelvjárásokban hdU-möe) 'köldök'21 . A nem első szótagi teljes magánhangzók közül kronológiailag legrégibb az a, amely a finnugor a közvetlen folytatója olyan kéttagú, mássalhangzóra végződő tövekben, mint j3oőa-r 'tőgy' < *(P)uőar, vö. fi. udar, md. odar; $ua-r 'mozsár' < *swmar, vö. fi. huhmar, md. Sovar; uáka-l 'tehén' < *u-skal, vö. md. skal, vtj. iskál. A magánhangzóra végződő tövekben az a hang redukálódott, például kü-Ő3 'nyári kunyhó' < *ko-ta. A második szótag egyéb eredeti magánhangzói, a és e, valószínűleg minden tőtípusban szabályosan redukálódtak. Az a megmaradása a sua-r, uSka-l-tv^um. szavakban azzal áll összefüggésben, hogy ez az erős hangzósságú magánhangzó a zárt szótagban, amely természeténél fogva nagyobb nyomatékú, mint a nyílt szótag, a szokásosnál erősebb mellékhangsúlyhoz jutott. Az őscseremisz nyelv külön fejlődése eredményeképpen végül is hangsúlyeltolódás jött létre. A főhangsúly az első szótagról az erősen mellékhangsúlyos második szótagra tolódott át. Itt tehát a hangsúlyeltolódás az első szótag magánhangzószerkezetétől függetlenül ment végbe, nem úgy, mint az ősmordvinban. Az a-hoz hasonlóan más, nem első szótagi teljes magánhangzók is főhangsúly hordozóivá válhattak, így az á és e is, amelyeknek története nagyrészt még felderítetlen. Sok esetben lehet azonban bizonyítani — s ezt BEKÉ ÖDÖN vette észre először22 —, hogy ezek korábbi redukált magánhangzókból keletkeztek. A cseremisz nyelv nem első szótagi magánhangzóinak történetét nem tudjuk kizárólag fonetikai magyarázatokkal megvilágítani, hanem abból kell kiindulnunk, hogy a pszichológiai tényezőkön alapuló hangsúlyváltakozásnak is nagy szerepe volt a mai állapot kialakulásában. Egyes esetekben tehát azt látjuk, hogy a tőhangsúlyozás elve valósult meg az őscseremisz korai viszonyai között, máskor viszont a fontosabb formánsok funkciója emelődött ki azáltal, hogy hangsúlyos teljes magánhangzót tartalmaztak23 . Egyébként pedig a teljes magánhangzók ós a redukált magánhangzók közti különbséget arra is felhasználta az őscseremisz nyelv, hogy bizonyos alaktani kategóriákat megkülönböztessen egymástól, amelyek egyébként hangalak szempontjából homonimák lettek volna. A nyugati-cseremisz hangsúlyozás ugyancsak fonetikus, de olyan szillabikus vonás jelentkezik benne, amely az őscseremiszben és a keleticseremiszben ismeretlen, s amely lényegesen megváltoztatta az egész rend-20 „Eredeti" magánhangzón itt azt a magánhangzót értjük, amely az őscseremisz teljes magánhangzók kategóriáját képviseli. A nagykiterjedésű keleti cseremisz területen még másodlagos szóvégi teljes magánhangzók e, o, ö (< őscser. 9, §) is előfordulnak, amelyek az eredetiektől abban különböznek, hogy hangsúlytalanok. VI. kvnde 'kenyér', hcrno 'út', Jcö-ryö 'valaminek a belseje' Vö. BEKÉ, CserNytan 58 — 63. 21 Vö. BEKÉ, CserNytan 118 — 119; VASZILJEV, MapHH MVTsp 325—326; uő., HeKOTOpue BOnpocu MapníícKOro H3biK03HaHHH 63 — 64; szerző: FUF. XXIX, 240. 22FUF. XXII, 130. 23 Vö. szerző: FUF. XXIX, 240-241.
