Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)
Tanulmányok - Erkki Itkonen: A finnugor nyelvek hangsúlyviszonyairól 3
A FINNUGOR NYELVEK HANGSÚLYVISZONYAIRÓL 9 szer természetét. A nyugati-cseremisz hangsúlyozás szillabikus vonása abban a törekvésben nyilvánul meg, hogy a hangsúly a szó utolsóelőtti szótagján helyeződjék el. A redukált magánhangzós szótag így is csak akkor lehet hangsúlyos, ha nincs előtte teljes magánhangzó. Pl. o-sma 'homok'; ko-md 'út', ko-meS lat.; p%• rá prás. egyes szám 3. személy 'befér, bemegy', p§-r§ imp. egyes szám 2. személy 'menj be'; — ko-rndstd iness. 'út'; fia-stdlam prás. egyesszám 1. személy 'nevetek' ~ oáma-stö iness. 'homok'; pdrd-sdm impf. egyesszám 1. személy 'befértem, bementem'; dmd-Uem prás. egyes szám 1. személy 'beárnyékozok'24 . A nyugati-cseremiszben található penultim á s hangsúlyozás egyebütt is ismert jelenség: következetes formában jelentkezik például a lengyel nyelvben. Amint rámutattak, az ilyen hangsúlyozási mód létre jövetelének az a ritmikai tendencia lehetett az oka, hogy a szó intenzitási csúcsát közvetlenül a szóvég előtt érje el25 . A nyugati-cseremiszben kifejlődött ezen túlmenőleg egy bizonyos (s z ó) -csoport-hangsúlyozás is, ami azt jelenti, hogy logikai egységeket alkotó szókapcsolatokban az egyes tagok hangsúlyozása gyakran eltér a tagok önálló használatú hangsúlyozásától, pl. tafía-r puröd 'fejszenyél' < ta-(3ar + fiu-rdd; (ídtfiara--sdddr 'Orion' <ifidtfia-ra 'das Schultérjoch (zum Wassertragen)' + Sd'öd'r 'csillag'26 . A permi nyelvek legrégibb hangsúlyozási típusa a zűrjén nyelv legkeletibb és egyben legdélibb nyelvjáráscsoportjában, a keleti permjakban fordul elő. Itt a mozgó, a magánhangzók nyílásfokán alapuló hangsúlyozást találjuk. Az alapelv itt is Ugyanaz, mint az ős mordvinban vagy az őscseremiszben. WIBDEMÁNN a zűrjén magánhangzókat annakidején „nehéz" és „könnyű" magánhangzókra osztotta. Ha az ő terminológiáját használjuk, akkor könnyű magánhangzóknak minősíthetjük az őspermi zárt u, i, i hangok képviselőit és nehéz magánhangzóknak a többieket. A hangsúly azon a szótagon van, amely a szó első nehéz magánhangzóját tartalmazza. Ha a szóban csak könnyű magánhangzók vannak, a hangsúly az utolsó szótagon helyezkedik el. Pl. po-tkotno 'hasítani', go-rtisan 'hazulról' ~ juka-sne 'osztódni', yce-tsah 'ifjúkorától fogva' ~ buzgino' 'ütni' peckisa-n 'belülről'27 . A keleti-permják hangsúlyozást legtermészetesebben a szóeleji hangsúlyozásból magyarázhatjuk: a hangsúly ma is leggyakrabban az első szótagra esik és csak a zárt, kevésbé hangzós magánhangzókról került át a szó további szótagjaira. Ez a valószínűleg még az őspermiben lezajlott hangsúlyeltolódás nagyon emlékeztet az ősmordvin hangsúlyváltozásra. A permi nehéz és könnyű magánhangzók, nem etimológiai szempontból, hanem a hangsúlyviszonyok szempontjából, összevethetők a cseremisz teljes és redukált magánhangzókkal is. Mégis mindkét nyelv egészen más eredményre jutott; hiszen a keleti-cseremisz hangsúly a szó utolsó teljes magánhangzójára, a keletipermják hangsúly pedig éppen ellenkezőleg, a szó első nehéz magánhangzójára esik. 24-BEKE i. na. 118; VASZILJEV, MapHií iwyT3p 326—327; uő. HeKO-ropbie Bonpocbi 64—66. VASZILJEV megemlít még bizonyos, az általános szabályoktól eltérő, itt figyelembe nem vett jelenségeket is. 25 Vö. SCHMITT i. m. 118. 26 Vö. VASZILJEV, Mapnií MVTSp 327; uő. HeKOTOpbie Bonpocbi 67. 27 Vö. szerző: Virittájá 1951, 447; LITKXNT: Tpyflbi MHCTKTyTa £?3biK03HaHHH I, 90-99.
